2009. augusztus 18., kedd

What's the dramedy?










Azt hiszem, ez a kérdés az eddieknél részletesebb kifejtésre szorul, ugyanis a sorozattörténet egyik legfiatalabb műfajával van dolgunk, amikor a dramedy-ről beszélünk.

Ez ugyanis, nagyon jellemzően, egy kitenyésztett keverék műfaj – manapság ugye a sorozatok alkotói egyre jobban szeretik keverni a szezont a fazonnal, aztán megnézni, hogy mi is jön ki belőle – s ha nagyon ütős a koktél, akkor nagyon magas színvonalú is lehet az adott műfaj/széria.

De most akkor mi is a dramedy?

Drama + comedy = dramedy - azaz az ebbe a műfajba tartozó cuccok dráma és komédia bármilyen arányú keverékét alkotják.

Teljesen önkényes besorolás, de sztem négy csoportja létezik: a „majdnem vígjáték dramedy”, az ún. „feelgood-sorozat”, a szatíra és végül a „drámába hajló dramedy”.

Az első alműfajunk olyan, amiben ugyan már megtalálhatók a dráma kellékei, de azért még abszolút a humor áll a központban. Ilyen sori a listánkról a Címlapsztori (Ugly Betty), vagy a Flight of Concords.











Ezután jön az extra pozitív fílingű, azaz mostantól „feelgood-sorozat” néven futó kategória: az ilyenek a legjobbak a rossz hangulat, depresszió, vagy könnyű lefolyású lelki nyavalyák ellen, mert megmutatják, hogy az élet tele van ugyan drámai helyzetekkel, ám mégis szép, és ez a lényeg. Ide tartozik a Miért éppen Alaszka?, az Ally McBeal és a Gilmore Girls (Szívek szállodája). A magam részéről még ide pakolnám be a vitatható besorolású Chuck-ot is.

Ezután jön dráma és komédia tökéletes arányú keveréke: a szatíra. Ez alighanem a szellemileg legnagyobb kihívást jelentő alműfaj, hiszen itt a komikum szélsőséges irányzatai is nagyon jól kiélhetik magukat: a szatíra ugyanis ironizál, gúnyol de az is lehet, hogy csak kedvesen, bájosan megpaskolja a kor arcát, amelyikben született. Ilyesfajta dolog a listáról a koreai háború idején játszódó hardcore dramedy, a Mash, a Hank Moodey nevű bestseller író szexuális és magánéletét tabuk nélkül abajgató Californication (Kaliforgia), és két igazi old school classic: a jugoszláv Forró szél és a magyar Aranyborjú - mindkettő jóval a műfaj előtt keletkezett. (Egyébként ide tartozik az a „Született feleségek” is, amely bármilyen népszerű manapság, nem fért fel a listámra. Vannak benne remek karakterek és jellemábrázolások, de az egész nem áll össze, és számomra valahogy egy kicsit ellenszenves, irritáló is.)












Végül itt van a „drámába hajló dramedy” műfaja. Itt már a szatíránál is komolyabb adagot kapunk drámából, de a humor még mindig ott van kapaszkodónak, és mindig kiaknázható lehetőségnek a háttérben. Nos, ilyesféle sori is van a listámon, mégpedig, a kertvárosi drogdíler és egyben családanya, Nancy megpróbáltatásairól szóló Weeds (Nancy ül a fűben…), no meg a Mocsok macsók meséi című HBO-klasszikus.

Nos, most, hogy így kiveséztem, hogy mi is az a dramedy, azért elmondanám, hogy nagyon nehéz megállapítani a műfaji határait. Simán lehetne ugyanis comedy mondjuk a Mash vagy a Flight of choncords, és ugyanúgy bekerülhetne a „drámába hajló dramedy”-k közé pl. a Rescue me c. NY-i tűzoltókról szóló széria. Ám ez jól megfontolt okokból a drámák között foglal helyett (nem is kevéssé előkelő pozícióban) – de erről majd a maga helyén és idejében.

Egyelőre következzék a dramedy-k krémje (no nem a lenti képpel kívántam bevezetni az olvasómat ebbe az illusztris társaságba - a részletekről majd később :) )...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése