2009. szeptember 23., szerda

Életrajzi dráma 3. - John Adams (2008)





Emlékeztek arra a kellemetlen házaspárra a Nanny Diaries-ból (Egy bébiszitter naplója), akik Scarlett Johansont fogalalkoztatták?

Tudjátok a szörnyen visszataszító és idegesítő Mr X-re és bájos, ámde jéghideg nejére?

Nos, nem tudom, hogy kinek - talán a zseniális executive producerként, s e minőségében a listán nem utoljára felbukkanó Tom Hanksnek (igen, ANNAK a Tom Hanksnek) - juthatott eszébe, de e két visszataszító karakter a John Adamsben kedves, szimpatikus, szinte eszményi házaspárrá szelidül - a feminista mintadarabhoz hasonlóan Paul Giamatti és Laura Linney játsszák ugyanis minden idők egyik legprofibb kivitelezésű életrajzi sorozatában a címszereplőt és kedves feleségét.

Persze a John Adams nem a Nanny diaries kategóriája és súlycsoportja.

Ez egy rendkívül kidolgozott életrajzi dráma, amelyet elsősorban a hiteles hangulatra való törekvés és a nem ritkán dokumentarista jellegű szubjektív kamerakezelés emel ki az elmúlt évtizedek amerikai életrajzi széria-kezdeményei közül (gondolok itt pl. a legfrissebb Tudorokra, ahol nem kevesen várjuk azt már több mint három évada, hogy az a szerencsétlen Jonathan Rhys-Meyers hízzon már el istenesen a nem épp filigrán testalkatú VIII. Henrik karakterének megfelelő hitelű alakításáért).

Az HBO projectje, a csatorna igényes hagyományaihoz híven meglépte azt, amit nem sokan tettek volna meg a helyében és John Adamset egy valóban hiteles, ötven körüli, pocakosodó színésszel, Paul Giamattival "játszatja" el.

Hogy a hiteles hangulat és a dokumentarista elemek mellett mégis milyen nagy szerepet játszik a látvány a sorozat koncepciójában, azt sztem tökéletesen érzékeltetik majd a lenntebb belinkelt trailerek is...

Alapszitu

A majdnem száz évig élt John Adams egyike azoknak, akik ott bábáskodtak, mikor létrejött az amerikai állam - a sztori elcsépeltsége és közhelyekkel való átitatottsága ellenére még mindig megállapítható - nagyon-nagyon sötét időkben.

És még azt is megélhette, hogy az USA hatodik elnöke lehetett, röviddel halála előtt...


De a sztori hangsúlya mégsem ezen van, hanem sokkal inkább magának az embernek a megpróbáltatásain és, hogy hogyan viselte ezeket, és persze a magánéletén is, hiszen felesége, Abigail, s az őt szűk tíz évvel túlélő Adams kapcsolata nagyon belsőséges volt.
A széria legnagyobb érdeme az, hogy, bár alapvetően klasszikus életrajzi dráma, megtalálja az egyensúlyt a látvány és visszafogottság, a magán- és közélet, legvégül pedig a dokumentarista fényképezés és a klasszikus monstre történelmi dráma-fíling között...


Ja, és a Nanny diaries-szel ellentétben Giamatti és Linney nagyon bájosak együtt...
How I met these series?
A kulcsszó a "Mocsok macsók meséi"-nél már emlegetett HBO-s aranykor: mivel a John Adams előtt már eleve olyan sorozatokat ontott a csatorna, mint a Carnivale, a Deadwood vagy a már emlegetett Flight of the Conchords, nem volt kérdés, hogy a Tom Hanks-féle projectet bepróbálom-e (az Elit alakulattal amúgy is megvett kilóra az öregsrác)...

Miért és kinek érdemes mezgnézni?
Azoktól kezdve, akiknek felkeltette érdeklődését a G & L-páros a Nanny Diaries-ben, a monstre történelmi sorozatok kedvelőin át egészen azokig, akik tudják értékelni a HBO-s aranykor high concept produktumait, mindenkinek.

Mindentaszemnek:


Egy ajánló:








És a sorozat egyik legelgondolkodtatóbb jelenete: a bukott III. György király (Tom Hollander) és az Angliában lenézett, ám győztes John Adams szemtől szembe:





2009. szeptember 22., kedd

Életrajzi dráma 4. - Verdi (1982)

























Nos, talán nem kevéssé meglepő fejlemény az, hogy itt, az életrajzi dráma műfajának legmagasabb régióiban az olaszok uralma az igazán megtörhetetlen: ugyanis, bár bekerült egy friss darab is az első három helyezett közé, alapvetően a többi, az elsőt is beleértve olasz, ahogy a dobogóról épphogycsak lecsúszott negyedik is.

Az olasz sorozattörténet alighanem soha nem szárnyalt még olyan magasra, mint ennek az összesen három nagyívű életrajzi drámának a születése idején: ez pedig legelsősorban a rendkívüli profizmussal és történelmi hitelességgel operáló Renato Castellani és az olasz neorealizmus mestere, Roberto Rosselini életművében keresendő, no meg abban, hogy a napfényes Itália igazán bővelkedik megfilmesíthető életrajzokban.

Ilyen lesz majd Leonardo da Vinci-é, a kivételes szellemé és uralkodóé, Cosimo de Medici-é és, esetünkben, ilyen a termékeny operaszerző s a tizenkilencedik század egyik jelképe, Giuseppe Verdi élete is.

A nagyívű életpályából ugyanis kilenc epizódot ragadott ki az életrajzi sorozat mestere, Renato Castellani s forgatott belőlük igényes, minden részletre kiterjedő, mondhatni aprólékos szériát...




Alapszitu

Verdi élete gyakorlatilag egyet jelent a tizenkilencedik századéval: romantika, forradalmak és forradalmiság - és kronológiailag is ő maga volt saját évszázada: 1813-tól 1901-ig élt.

Renato Castellani legfőbb érdeme az, hogy ennek a rendkívüli zeneóriásnak az életét úgy dolgozza fel, hogy egy csak rá jellemző fogással él: a történet során ugyanis minduntalan felbukkan egy tudós alakja a korabeli díszletek között, aki felhívja a figyelmünket néhány fontos kérdésre, idézetekkel és tudományos meglátásokkal traktál minket és néha nem mutatja meg azt, ami csak a rendezői képzelet műve lehetne, a hitelesség és a didaktikus célok szolgálatában.

Ez a didaktikusság, oktató szándék, annak ellenére, hogy a film hangsúlyt fektet Verdi magánéletére is, néha erősen oktatófilm-ízűvé teszi a projectet - s hogy mégsem unja meg senki, sőt, éppen ellenkezőleg, nagyon is közkedvelt lesz, az már valóban Castellani kivételes képességeit dícséri (példa erre az imdb-n elért 7,8-as átlaga is - igaz, csak 91-en szavaztak rá).

Ronald Pickup - igen, ugyanaz a színész, aki a lentebb emlegetett Einstein-sorozat címszereplője is volt - pedig remekül hozza az öreg szőrmók - minden idők egyik legnagyobb zeneköltője - karakterét.

Akit érdekel a klasszikus zene, és az is, akit annyira nem, mind, egyként, megtalálhatja a megfelelő élvezetforrást a sorozatban - csak kicsit ki kell nyitnia az elméjét a dolog felé...


How I met this series?

Klasszikus sorozat a klasszikus időkből - az Európa szerte ismert és elismert életrajzi drámát számtalanszor tűzte műsorára a mindenkori magyar királyi tv.


Miért és kinek érdemes megnézni?

Akkor még egyszer: mindenkinek, akár fogékony a témára, akár nem.

Sztem nem lesz olyan, aki nem fogja élvezni...


Mindentaszemnek:

Érdekes: az egyetlen Verdiről készült életrajzi film, és még egy nyamvadt videó sincs fenn belőle a youtube-on?

Hát igen, ezt sajnos már megszokhattuk.

Vígasztaljon mindenkit az a tudat, hogy ez most már viszonylag ritkán fog előfordulni: úgy látszik, ez a mostoha sors, főleg az életrajzi sorozatoknak jutott.

What was happened in the last 10 days?

Nos, azt hiszem, némi számadással tartozom, minthogy immár tíz napja nem írtam semmit a blogra, és éppen itt volt az ideje annak, hogy életjelt adjak magamról.

Szóval: élek, virulok, és ahogy tudok, haladok tovább a bloggal is, írni pedig csak azért nem írtam eddig, mert otthon befuccsolt a hat éves modemem, a városban pedig, ahol tanulok, ritkán jutok gép közelébe.

Az e heti minimum terv pedig: kivégezni az életrajzi sorozatokat...

Staying alive:

John Smith

2009. szeptember 12., szombat

Életrajzi dráma 5. - Captain James Cook (1987)

















Az egyik első igazán komolynak mondható élőszereplős sorozat, amelynek addiktja voltam (a Dallas és a Szomszédok mellett - vajon miért nem kerültek fel ezek a listára... :) ) ez az odschoool Cook kapitányos, exciting-amazing életrajzi sorozat.

Ki volt Cook kapitány?

Saját erejéből küzdötte fel magát a szegény sorból Anglia egyik legelismertebb tisztjévé és nem mellesleg három felfedezőutat vezetett a Csendes-Óceán különböző részeire, felfedezve vagy -térképezve Haitit, Hawai szigeteit és Ausztráliát, valamint első európaiként látta meg az Antarktiszt...

Ám ebben az esetben hálistennek - a valóságnak megfelelően - nem egy Kevin Sorbo (Herkulesként vált ismertté egy kilencvenes évekbeli borzasztó mini-félfantasy-félmitológiai sorozatban) alakítja, hanem Keith Mitchell, egy középkorú és klasszikusan jó kvalitásokkal bíró brit színházi színész, aki nyolc részen keresztül bújt a szikár, kevésszavú kapitány szerepébe.



Alapszitu

Minthogy életrajzi sorozatról van szó, a bevezetésben már gyakorlatilag mindent elmondtam előljáróban, amit tudni kell róla nem ragoznám a dolgot...


How I met this series?

Azon túl, hogy kb. tizenhat-tizenhét éve láttam először, már mindent elmondtam...


Miért és kinek érdemes megnézni?

Megvan az a film, hogy "Lázadás a Bounty"-n?

Na, akinek az bejött (és főleg férfiak lesznek ilyenek), annak ez harmincszor jobban be fog... :)


Mindentaszemnek:

Bocs a német nyelvű részletért, de a videó filingje a lényeg és az tiszta "Lázadás a Bounty"-n (egyébként a kiemelt részlet arról szól, hogy Cook megérkezik Haitira - és akkor itt had emeljem ki José Niéto fantasztikus filmzenéjét is):



Életrajzi dráma 6. - Helló, Einstein! (1984)

















Francia-magyar koprodukciós sorozat Einsteinről...

Micsodaaaa???

Bizony: 1984-ben négy részes francia-magyar koprodukciós sorozat készült Albert Einsteinről Ronald Pickup címszereplésével (ha máshonnan nem, a Sátán kutyája c. klasszikus Sherlock Holmes filmből vagy a Dark Floors c. 2008-as angol horrorból lehet ismerős), ami emellett még elég jól is sikerült.

A klasszikus életrajzi drámák sorából való darab abban emelkedik ki a többiek közül, hogy nagyon erős oldala a szellemes humor és nem kis "öniróniával" szemléli főszereplőjét...

Ahogy egyébként Einstein is tette... :)


Alapszitu

"A zsenialitás és az együgyüség között az az egyetlen különbség, hogy az előbbinek határai vannak..." - írta Einstein (aki idézhető idézetgyárosként sem volt utolsó)...

- No meg, hogy együgyüekről nem szoktak életrajzi drámát csinálni... - tehetném hozzá :)

Zsenikről annál inkább!

És, aki rájött arra, hogy e = mc a négyzeten (sajna nincs ebben a szövegszerkesztőben felső index :) ), az bizony az az ember, akire mind a mai napig úgy hivatkoznak, mint A Zsenire...

De - azokon túl, akik látták az IQ - A szerelem relatív c. romantikus vígjátékot Tim Robbins, Meg Ryan és Walter Mattau főszereplésével - vajon a szélesebb közvélemény mennyit tud ennek az embernek a történetéről?

Vajon sokan vannak tisztában azzal, hogy miért is változtatta meg ez a fiatalkorában bajuszkirálynak, idősebben pedig alkoholista hajléktalannak kinéző tag (akiről mindenkin már gimiben tudja, hogy egyszer megbukott matekból) a történelmet?



Szerintem nem...

Na, viszont pont ez derül ki ebből a humoros és nagyon szórakoztató, még egyszer hansúlyozom: francia-magyar koprodukciós életrajzi drámából.

Az abszolút profi munkának most hirtelen csak egyetlen hibája jut eszembe: a magyar koprodukciós mivolta csak annyiban nyilvánul meg, hogy szép országunk - ami akkor még a vasfüggöny túlsó felét jelentette - helyszíneket és egy operatőrt (Márk Iván) szolgáltatott a szériához - színészeket sajnos nem (kivéve a híres jelenetet a tíz-tizenkét éves Ullmann Mónikával (mondjuk azért a Kútfejekből ismerős lehetne - ha már máshonnan nem) az utolsó rész végéről, mikor Einstein segít neki megoldani egy matekpéldát)...


How I met this series?

Mivel a magyar tévé az egyik fő forgalmazója volt, elég sokat leadták - még a közelmúltban is...


Miért és kinek érdemes megnézni?

Akit valóban érdekel Einstein sztorija - meg annak is, aki kedveli a humor kevésbé ütős, finomabb és szellemesebb stílusú megnyilvánulásait is...


Mindentaszemnek:

Sajnos a sorozat elmerült a feledés homályában - még egy valamirevaló youtube-os videót sem találtam - ez van...

2009. szeptember 9., szerda

Életrajzi dráma 7. - Vivát, Benyovszky! (1975)























Ha kéne egy olyan sorozatot mondanom (többet talán nem is tudnék), ami érdemes a "magyar sikersorozat" + "életrajzi dráma" kategóriák közös halmazába való tartozásra, akkor minden bizonnyal a "Vivát, Benyovszky!" lenne az.

Ez a magyar-csehszlovák koprodukciós project ugyanis a maga idejében több volt mint népszerű: Budapesten szó szerint kiürültek az utcák, mikor a hetvenes évek közepén vetítették, s a magyar közszolgálati televízió egyes vagy kettes csatornája mind a mai napig, két-három évenként legalább egyszer műsorára tűzi - sőt, az eddigiekkel ellentétben DVD-n is megjelent (!).

Ez a különleges érdeklődés leginkább annak jár(t) ki, hogy szériánk minden eddigi jellemzője mellett rendkívül izgalmas kalandsorozat is, az az időtájt talán utolsó reneszánszát élő amolyan kardvívós-vitézbajszosmagyaros műfajból kikerülő, néhol kisebb-nagyobb hangsúlybeli hibákkal bíró, mégis rendkívül szórakoztató, jól megírt sori - különösen kiemelkedő operatőri munkával és mind a mai napig káros következmények nélkül dúdolható barokk-retrospektív keverék muzsikával.



Alapszitu

Benyovszky Móric sajnos nem annyira ismert mint az eddig emlegetett híres-neves férfiak: pedig ez a rendkívüli tehetségű pasas a tizennyolcadik században nem csak meghódította magának a bécsi és a francia udvart, no meg az istenhátamögötti Kamcsatka kormányzóját, de még emellett -csak amúgy mellesleg :) - Madagaszkár királyaként fejezte be az életét...

A sorozat az ő élettörténetét mutatja be a magyarországi kezdetektől és a kényszerű lengyelországi száműzetéstől kezdve, a szibériai hadifogaságon és a kamcsatkai kormányzó lánya kezének megszerzésén át egészen az életmű csúcsáig: Madagaszkár királyává való választásáig - majd haláláig.

A lépcsőzetesen építkező, tizenhárom részével a korban már-már monumentálisnak számító alkotás nem mutatja be Benyovszky életének minden állomását - kisebb-nagyobb hézagokat hagy ebben a lenyűgöző történetben, többnyire érthetően abból az okból, hogy nem lett volna elég pénzük a hétéves háború csatáinak kivitelezésére, egy távol-keleti forgatásra vagy a Versailles-i udvar korhű bemutatására, de hát annyi baj legyen.



Az viszont már megmosolyogtató, hogy pl. a madagaszkári Malgasokat - pedig az ottani részeket valóban az Afrika partjai mellett található hatalmas szigeten forgatták - szurokkal bekent csehszlovák színművészek alakították. :)

Sebaj: végül ez is csak hozzáad a végeredményhez egy fajta kult-fílinget, ami nélkül talán nem is lenne az, ami - remek, élvezetes, az elsőtől az utolsó pillanatig figyelemreméltó, kivételes mértékben szórakoztató életrajzi dráma.

És ezek után már csak annyit, hogy a kitűnő csehszlovák színészek mellett (többek között a Benyovszkyt alakító Jozef Adamovic is közülük való) olyan nagyszerű magyarok tűnnek fel, mint Juhász Jácint, Darvas Iván, Miklóssy János, Várkonyi Zoltán, Zenthe Ferenc vagy Bujtor István.


How I met this series?

Mint feljebb már írtam, a sorozatot két-három évente folyamatosan vetíti a tv, így nem lehetetlen találkozni vele...

Én magam 1999-ben láttam először, és akkoriban rám (a tizenkét esztendős kis taknyos kölyökre :) ) eléggé nagy hatással volt a, néhol talán kicsit naív világszemléletűnek tűnő, de mindenképpen igényes sorozat.




Miért és kinek érdemes megnézni?

Mindenképpen izgalmasabb, mint a CSI Miami, ráadásul csak tizenhárom részes, szóval szerintem vétek kihagyni...


Mindentaszemnek:

Bár, mint már írtam volt, a sorozat simán beújítható dvd-n is, de aki csak bele akar pislantani, annak ajánlom az MTV videótárát, ahol az egész, az elsőtől az utolsó részig megtalálható:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/06/25/2 /Vivat_Benyovszky_1_resz_Lentulay_Anna.aspx

2009. szeptember 5., szombat

Életrajzi dráma 8. - Johann Sebastian Bach (1985)
















Megint csak nem túl népszerű a sorozat, amiről írni fogok, de hát ez akár hagyomány is lehetne a klasszikus életrajzi drámák körében. Most is azért persze - csak, hogy még utoljára megfussam a kötelező köröket - mert nem sokan ismerik - relatíve régi, vagyis kevéssé hype-olt mivolta miatt.

Ezúttal viszont nem egy magyar sorozatról van szó (tulajdonképpen részben igen, hiszen egy koprodukciós projecttel van dolgunk, és ebben a magyarok is részt vettek), hanem egy NSZK minisorozatról a világhírű zeneszerző, J. S. Bach életével kapcsolatban, mely a nagy zeneszerző születésének négyszázadik évfordulójára készült, relatíve amúgy kevéssé ismert német színészek (no meg a mi Kozák András nevű, a weimari herceget alakító színművészünk) közreműködésével.


Alapszitu

Ahogy a többi életrajzi dráma esetében, úgy túl sokat itt erről sem fogok mondani: a téma természetesen Bach élete - ezúttal a teljes életmű - négy részben.

E kisebbfajta önálló filmnek is beillő epizódok elsősorban arra koncentrálnak, hogy Bach-ból hogy is született meg, az ami: ennek érdekében sokkal kevesebbet mutatnak meg a zeneszerző magánéletéből és műveiből, azonban többet a korabeli széttagolt Németország világából, hangulatából.




A sorozat esetében elsősorban az emelendő ki, hogy, főleg az újabbakkal ellentétben, nem a látványra, az eyecandy-re vagy a történet kosztümös mivoltára koncentrál, hanem nagyon is puritán, egyszerű látványvilág segítségével egy élet- és valóságszagú történetet mond el: olyan kitűnően, hogy az amúgy kisszámú egyéb Bach életét témájukul választó filmek is megirigyelhetnék.


How I met this series?

A magyar közszolgálati televízió valamelyik csatornája sugározta anno a kétezredik év környékén.


Miért és kinek érdemes megnézni?

Akiket valóban foglalkoztat ennek az embernek az élettörténete, és hajlandóak kb. négy órát rászánni arra, hogy, bár egy rendkívül szikár sorozat segítségével, mégis közelebb kerüljenek zenéjének világához, mint eddig valaha.


Mindentaszemnek:

Fájdalom, de sajnos ismét csak abban a cipőben járok, hogy egyszerűen nem találtam videót a jelen filmalkotáshoz -így be kell érnetek a képekkel...

Ces't la vie...


2009. szeptember 4., péntek

Két megjegyzés

Nos, bár, mint írtam volt, óvakodni fogok attól, hogy túl sokat osszak meg magammal kapcsolatban ezen a blogon, annyit mégis elárulhatok, hogy harmadéves egyetemista vagyok, s bár fővárosi, egyetemi tanulmányait mégis az egyik nagy vidéki egyetemi városban végző delikvens.

A lényeg dióhéjban annyi, hogy egyelőre még nincs laptopom, így, minthogy e vidéki város eléggé messze van ahhoz, hogy ne naponta ingázzak Budapest és közötte, igen ritkán fogok mostantól, vagyis az egyetemi félév kezdetétől olyan formában a gép közelébe kerülni, hogy be is írogathassak vmit erre a blogra.

Persze ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy mostantól kezdve a vizsgaidőszak végéig semmit nem írok, csak éppen azt, hogy kénytelen leszek kicsit visszavenni a tempóból - amely az első hetekéhez képest talán nem volt olyan lendületes, de mégiscsak pörgősnek mondható a következőkéhez képest.

Remélem azért sikerül betartanom az egy hét/két-három bejegyzés átlagos teljesítményt, de nem ígérek semmit, mert...

Szóval ezzel le is tudtam az egyik megjegyzést.

A másik, jóval örvendetesb update infó, hogy felnyomtam pár képet az eddigi kategóriák bevezetéseihez.

Ezek olyan sorozatok képei közül kerültek ki, amelyek vagy az "éppen nem fért be a 12-be, de feltétlenül nyoma kell, hogy legyen a lista környékén" c. dobozba tartozó szériák közül valók, vagy az "azért legyen az ebbe a műfajba tartozó, de meglehetősen gyatrára sikeredett soriknak is valamiféle megjelenése a blogon" c. skatulyába tartozó "alkotásokat" képviselik.

2009. szeptember 1., kedd

Életrajzi dráma 9. - Zrínyi (1973)










Ismét egy elfeledett sorozatról lesz szó, s minthogy magyar, ráadásul bő három évtizede készült, hát kétszeresen, háromszorosan is elfeledett.

Pedig "showrunnere" (ebben az esetben ez nyilvánvalóan anakronisztikus fogalom), Zsurzs Éva nem utoljára kerül szóba a listán - olyan irodalmi adaptációk kapcsán fog még felbukkanni a neve, mint a két fantasztikus Mikszáth Kálmán regény-adaptáció - a "Fekete város" és a "Különös házasság".

Tulképpen itt egy tv-játékról van szó, vagyis jóval kisebb költségvetésű sorozatról, mint a fentebb emlegetett két adaptáció, úgyhogy kétszeresen is pedálozni kell a színvonalért.

Szerencsére nálunk ebben az időszakban nagyon színvonalas tévéjátékok készültek - így végül ebben az esetben sem lett akármilyen a végeredmény - köszönhetően a "showrunner" mellett Eörsi Ferenc forgatókönyvének, aki egy bizonyos - talán nem ismeretlen a cím - "A tenkes kapitánya" írója is volt, és a kitűnő színészeknek, ebben az esetben elsősorban a Zrínyi Miklóst rendkívüli tehetséggel alakító Bessenyei Ferencnek, a feleségét alakító Ruttkai Évának, no meg Bara Margitnak, Bitskey Tibornak, Bánffy Györgynek...

Már persze ha egészen véletlenül mondanak ezek a nevek vmit... :)



Alapszitu

A "Zrínyi" egy évszázaddal játszódik a György barát után - még sötétebb és még kilátástalanabb időszakban - s egy rendkívüli kreativitású és tetterővel bíró férfiról szól: Zrínyi Miklósról, a költőről és hadvezérről.

Ugyanúgy három részből áll - ám azzal ellentétben a bemutatott személyiség csupán utolsó két évének (1663-64) történetére koncentrál.

Ez a két esztendő, amelyben a főkarakter élete legnagyobb sikereit éri el, és egyben a legnagyobb megaláztatást kell elszenvednie, amit elszenvedhet - majd röviddel ezután egy vadászbalesetben meg is hal. E sikerek az 1663-64-es híres "téli hadjárat" történetét foglalják magukba, a megaláztatás pedig az ezt semmissé tevő osztrák döntések eredője, amelyek megsemmisítették hadi sikereinek eredményeit.

Osztrák és török: eközött a két ellenfél között örlődik fel lassan az ország és Zrínyi is - a sorozat elsődlegesen nagy erénye pedig az, hogy meglehetősen hitelesen ábrázolja ezt a folyamatot.


How I met this series?

Úgy tíz éve, a királyi tévén...


Miért és kinek érdemes megnézni?

Akit valamilyen szempontból érdekel egy tetterős ember amortizálódásának hiteles története az ne hagyja ki...



Mindentaszemnek:

Vagy inkább semmit?

Sajnálom, de ezúttal - elsőízben a blog történetében - egy videót sem találtam az ajánlott sorozathoz...

Jó hír viszont, hogy:

Így hamarosan látható lesz az egész széria - a György baráthoz hasonlóan - az MTV videótárában.

Ha majd így lesz, update ráfrissítek erre a bejegyzésre - addig meg érjétek be ennyivel... :)

Életrajzi dráma 10. - Elizabeth I. (2005)

























Sokat lehet azon vitatkozni, hogy minden idők legjobb I. Erzsébet-alakításának elismerése inkább Kate Blanchett-et illeti-e meg, a 98-as, majd 2008-as "Elizabeth-filmekért", vagy Helen Mirren-t a jelen minisorozatért...

A filmeknél ugyanis sokkal jobb a sorozat, mert sokkal eredetibb a hangulata és hitelesebb is - viszont az én véleményem szerint Kate Blancett egyértelműen a hihetőbb és sokkal erőteljesebb Erzsébet-karaktert játssza el. Annak ellenére, hogy Mirren arcra jobban hasonlít az uralkodónőére (és amúgy nagyon jó színésznő - akinek ráadásul egy éven belül egyúttal II. Erzsébetet is alkalma volt eljátsszani), az igazi "királynőt" bizony-bizony Kate Blanchett játszotta el, először és utoljára...




Alapszitu

Tom Hooper, aki olyan sorozatok showrunnerje volt, mint a 2002-es Daniel Deronda, az utóbbi tíz év egyik legjobb irodalmi adaptációja (de a tizenkettes listára mégsem fért fel) és olyanokban volt alkalma részeket rendezni, mint a - listán is szereplő - 2008-as, Tom Hanks keze alatt született John Adams, ezzel a sorozattal is ízig-vérig profi munkát alkotott.

Az "Elizabeth" a Kate Blanchett-filmekkel szemben inkább a sztori magánéleti részére koncentrál - ezt jól mutatja az is, hogy a főszereplők között első helyen nem Sir Walter Raleigh-hel vagy Francis Drake-kel találkozhatunk, vagyis Erzsébet kiemelkedő hadvezéreivel, hanem Robert Dudley-val és Robert Devereux-val, Leicester és Essex grófjaival, vagyis Erzsébet szeretőivel - akiket nem mellesleg Jeremy Irons és Hugh Dancy alakítanak (államférfiairól, Walsingham-ről és Cecil-ről már nem is beszélve, akik gyakran szinte teljesen háttérbe szorulnak a történet során).




A széria tehát ezt a vonalat emeli ki az életműből és rengeteg dologgal nem foglalkozik - nyilván nem véletlenül főleg azokkal nem, amelyek komolyabb költségvetést követeltek volna meg. Így nagyon jól kiegészítik egymást a "Kate Blanchett-féle filmekkel", hiszen abban nagyon nagy hangsúly van a kor hangulatának megelevenítésén és a színpompás képek mívességén.

Az Elizabeth inkább azzal foglalkozik, hogy Erzsébetnek milyen magánéleti döntéseket kellett meghoznia uralkodása során, miről kellett lemondania azért, hogy megalkossa az "Aranykor" Angliáját - amely tulajdonképpen egy igazi műalkotás volt. Helen Mirren remekül alakítja ezt a céltudatos, néha rendkívül ellenszenves, máskor kivételesen szimpatikus, furcsa asszonyt, aki Angliát a szinte feudális anarchia kómájából hozta vissza és tette igazi birodalommá.


How I met this series?

Már nem emlékszem - valahol olvastam róla, felkeltette az érdeklődésemet, letöltöttem, megnéztem(, tetszett) - így mennek ezek a dolgok... :)




Miért és kinek érdemes megnézni?

Kinek-kinek mi tetszik jobban - a magam részéről a filmet jobban ajánlom, mint a sorozatot. Az ugyanis a szélesebb közönség számára készült, ez meg főleg azoknak, akik szeretnének kicsit elmélyülni a témában és a korszak hangulatában.


Mindentaszemnek:

Angol nyelvtudással rendelkezők sajnos ismét előnyben - a többiek csak azon csodálkozhatnak, hogy Helen Mirren milyen jó színésznő - a később ártatlanul kivégzett Stuart Mária "pere" - WARNING, a kiválasztott részben található egy "szolíd kis" kivégzés-jelenet is, szóval gyengébb idegzetűek csak óvatosan (komolyan véres, én szóltam!):