Ha azt mondom, hogy ez az egyik legjobb dramedy, amit valaha láttam, és ez még csak a hetedik helyezett a listán, abból szinte már sejthető, hogy mostantól tényleg az a szint következik, aminél magasabbra már nemigen lehet jutni a dramedy-univerzumban...
Chuck, a botcsinálta "titkosügynök" sztorija ugyanis nagyon ott van a szeren. Amellett ugyanis, hogy az egyik legjobb kémfilm-paródia, amit valaha láttam, úgy tudja tálalni még a gagyit is, hogy már-már feltétel nélkül hajlandó vagyok elhinni, amit mutat, bármi is legyen az.
És, bár merő csöpögős klisé - de annak is egyszerűen csodálatos - végig annak drukkolok, hogy légyszi-bégyszi, hadd jöjjenek össze Chuck és Yvonne végre, mert olyan édi-bédik együtt...
Igen, a Chuck időnként a femininebb oldalamat hozza ki belőlem, annak ellenére, hogy, mint már írtam, titkosügynökös kémsztoriról van szó.
Csakhogy enyhénszólva nem "24"-es tálalásban (hiszen dramedy-ről van szó), hanem...
Nem ezt semmihez nem lehet hasonlítani...
A Chuck egyszeri, megismételhetetlen, utolérhetetlen - Josh Shwartz-ból, aki nem mellesleg a két meglehetősen konvencionális - habár roppant szórakoztató - tinisorozat, az OC és a Gossip Girl - mindkettő szerepel a listán - showrunnere is volt, sosem néztem volna ki, hogy képes olyan zseniálisan keverni a szezont a fazonnal, ahogy azt csak olyan sorozattörténeti legendák tudják, mint Brian Fuller vagy Alan Ball...
Alapszitu
Chuck (Zachary Levy) az igazi geek, azaz "kocka" megtestesítője - az a fajta, aki, még amikor bénázik, akkor is éppen megmenti a világot egy-egy ballépésével - azaz marhára ért a kütyükhöz meg ketyerékhez, és ezt a munkájában is elég jól kamatoztatja.
Barátnője az egyetem óta nem volt, ahonnan egyébként pont az a barátja rúgatta ki, aki egyszercsak átküldi neki egy mailben a laptopján található összes felvételt - halála előtt - minthogy a nemzetbiztonság ügynöke, akit éppen pont akkor öltek meg.
Chuck agykapacitása (az ő szempontjából sajnos - vagy mégsem?) pont alkalmas arra, hogy befogadja a több óráig tartó képfolyamot.
És itt lép a képbe Sarah (Yvonne Strahovsky) - akiről később kiderül, hogy Yvonne - a nemzetbiztonság, és Kasey (Adam Baldwin - igen, Alec B. öccse) az FBI munkatársa, akik felváltva pályáznak Chuck agyára - minthogy a mail-t tartalmazó winchester időközben elhalálozott - a mindenféle, bonyolultnál bonyolultabb nemzetbiztonsági ügyek megoldásában...
Chuck és Yvonne beteljesülésre váró szerelme, az FBI és a nemzetbiztonság harca, és a lassan kibontakozó, mind markánsabb főszálak - mindez állandó toposza a jobbnál jobb, és pörgősnél pörgősebb őrült részeknek...
How I met this series?
Chuck sztorija valahogy kezdettől fogva érdekelt, de az utolsó lökést egy igen-igen jó barátom adta meg hozzá, aki kezembe nyomta, és megparancsolta, hogy addig ne is lásson, amíg nem néztem végig...
Egy hét alatt három évadot daráltam le!
Kinek és miért érdemes megnézni?
A Chuck, bár néha szörnyen gagyi tud lenni, mégsem pusztítja az agysejteket.
Valójában hihetetlenül szórakoztató, a karakterek pedig nagyon szerethetőek és aranyosak: egysíkuak és kidolgozatlanok, mégis öröm nézni őket.
Hogy miért?
A sztori, a vizuális megoldások, a hangulat?
Nem tudom, mindenesetre van valami, ami nagyon meg tudja fogni az embert (olyannyira, hogy minden percét élvezi ennek a cucnak) - és, ahogy elnézem a mások reakcióit, nem csak én gondolom így...
Mindentaszemnek:
Már az opening fílingje is utánozhatatlan:
Ezt a videót eddig 366 ezren látták a tyúbon...
És te még nem?
Hogy lehet ez? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése