Nahát a How I Met-tel kapcsolatban tényleg nem érdemes sokat magyarázkodni...
Annyira egységesen jó hangulatú, high concept sitcom ez, hogy egy rész alapján eldöntheted: be fog-é jönni, avagy nem (bár utóbbi lehetőség sztem eléggé elképzelhetetlen).
Sőt, majdnem annyira tökéletes, hogy akár első is lehetne, ha egyébként úgy mellesleg nem létezne egy bizonyos "Jóbarátok..."
Pedig a HIMYM nagyon-nagyon pedálozik ám az első hely érdekében! - És annak ellenére is eléggé eredményesen dolgozik, hogy alapsztoriját tekintve igencsak hasonlít hozzá.
A koncepciója viszont sokkal beválalósabb, merthogy, míg a Jóbarátokban a hat főkarakter mellett tíz részen belül kb. húsz-negyven hangsúlyos mellékkaraktert is láthattunk (David-től Günther-ig, Phoebe igazi anyjától Rachel Bruce Willis alakította barátjáig), addig a How I met-ben kevés a mellékkarakter – többnyire egy, max két részre ugranak be, és olyankor is csak ritkán kapnak hangsúlyt.
Így aztán nagyon nagy súly helyeződik a főkarakterekre: Ted-re, aki egyszer majd – talán az ötödik évadban? – találkozik gyermekei anyjával, Robinra, aki, bár fontos szerepet játszik az életében, nem ő az; Lilly-re és Marshal-ra, akik a HIMYM Chandler és Monicája (ez csak úgy spontán jött, de végül is igaz, nem?) s végül Barney-ra, aki… hát, Barney már csak Barney marad - olyan legendás "beszólások" ötletgazdája, mint a „suit up!” vagy az „it’s gonna be legendary!” (bár igazság szerint, ha ő megereszt egy „awsome”-ot, vagy egy „magic”-et, azt sem tudja átlagosan tenni).
Persze ezek igazán csak angolul élvezhetők – ezért most nyomatékosítanám: CSAK eredeti nyelven, feliratosan nézzétek a HIMYM-et – a magyar szinkron ugyanis, az Egy rém rendes családdal, vagy a Jóbarátokkal szemben nagyon tré…
Főleg a soriban játszó két különösen remek színész, Allison Hanigan (Lilly) és Neil Patrick Harris (Barney) miatt mondom ezt...
Alapszitu
Szóval öt jó barát éldegél New York City-ben, egy társaság, egy bárba járnak beszélgetni, és egyébként is szeretnek egy helyen lebzselni – tiszta Jóbarátok, nem?
Nem!
Mert itt mindent egy szervezőelv határoz meg: Tednek, aki az alapsztori szerint 2030-ban elmeséli gyerekeinek a történetet, hogy hogyan találkozott az anyjával (akiből eddig csak egy sárga esernyőt láthattunk), állandó, hosszú, tartós kapcsolatra van szűksége. Először Robin mellett véli ezt megtalálni, de ő igazából egyelőre nem vágyik az ilyesmire, így aztán mindig adódik valami probléma (többször is próbálkoznak). Lilly és Marshal bátorítják Ted-et, miközben saját életüket próbálják egyben tartani (majdnem tíz éve együtt vannak, és most házasságra készülnek!), Barney pedig, aki mindennek a híve, csak a tartós kapcsolatnak nem, Ted-et minden eszközzel megpróbálja lebeszélni a tartós kapcsolatról (tisztában van vele, hogy ez Lilly-ék esetében már lehetetlen).
Hogy mindezt hogyan lehet érdekessé tenni?
Tessék megnézni teszem azt a legelső részt, és kiderül!
Akit az nem tesz függővé...
How I met ’How I met your mother’? :)
Először szinkronosan kezdtem el nézni a CC-n (Comedy Central, természetesen), amitől elég hamar lemondtam róla. S ha aztán az egyik barátnőm nem esik nekem, hogy milyen dolog az, hogy nem láttam még, talán soha nem nézem meg…
Miért és kinek érdemes megnézni?
A HIMYM-et bárkinek örömmel ajánlhatom. Olyan, mint a Jóbarátok, az eredeti CSI, a Lost, a Stargate, a True Blood vagy a Heroes – mindenkinek látnia kell.
Mindentaszemnek:
Egy kis ízelítő abból, hogy milyen az, mikor Neil Patrick Harris csak úgy elsüt egy "It's Gonna Be Legendary..."-t:
S minthogy Barney-ból sosem elég...
A sorozat egyik legismertebb trailere - a CSI stílusában:
És végül, hogy nehogy Barney túlsúly legyen - bár toronymagasan ő a legviccesebb karakter a soriban - egy kis Lilly & Marshall: egy nagyon vicces (és teljességgel spoilermentes) rész arról, hogy miért nem vette észre eddig senki, hogy Lilly milyen hangosan rág...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése