2009. augusztus 5., szerda

Comedy 12.- Samantha Who / Nem ér a nevem (2007-2009)




















Na igen, íme, mindjárt a tizenkettedik helyen egy a férfiúi nem számára elvileg bojkottálandó sorozat - magyarul számomra az abszolút Guilty Pleasure (bűnös élvezet - az a széria, amelyet titkon nézel, de igazából nem nagyon örülnél, ha kiderülne, hogy nézed - pedig éppen most írsz róla a blogodban - LoL) kategóriájába tartozó cucc áll.

A Samantha Who ugyanis csajos sorozat...

Na igen, de attól még vicces... :)


Alapszitu

Az egész úgy kezdődik, hogy Samantha (Christina Applegate) felébred egy kórházi szobában, és fogalma sincs, hogy mi történt vele. Na persze, aztán kiderül, hogy amnéziás lett, és csoda lenne, ha emlékezne bármire is. Ettől kezdve nyilvánvaló, hogy az egész sztori azon fog alapulni, hogy Samantha hogyan fedezi fel a sötét múlt titkait, és hogyan jön rá lassacskán, hogy nem mindig volt éppen az a "jókislány", akivé a balesete után vált...


How I met this series?

Bár már előtte is hallottam róla, de csak akkor kezdtem el nézni, mikor az egyik magyar csatornán kezdté el adni. Amikor aztán jobban felfedeztem magamnak, és kiderült mennyire pörgős és poénos, már nem volt megállás...


Miért és kinek érdemes megnézni?

A sorozat második évada sajnos felejtős, ráadásul most már cancelt is adtak neki (magyarán levették a műsorról), pedig szegény készítők mindennel bepróbálkoztak: többek között a Titanic-os "főgonosz", Billy Zane (itt nem főgonosz), meg M-K Olsen behozásával is, de sajnos beleestek a saját csapdájukba: egy idő után önmagában az nem lehet elég történetszervező elemnek, hogy a főszereplő amnéziás, és próbálja összerakni a múltja puzzle-jét.

Ellenben az első évadra még bőven elég volt ez a muníció, annyira, hogy emiatt feltétlenül fel kellett kerülnie erre a listára, mert az valami fergeteges, ráadásul az eyecandy-faktorja is igen magas.

Az pedig már csak hal a tortán, hogy Christina Applegate megint mennyire jól játszik, és végre át tudta lépni a szememben Kelly Bundy árnyékát (a Jóbarátokban Rachel hugaként ugyan már ez megtörtént, de egy főszerep mégis csak más) és, hogy Jean Smart, aki az anyját alakítja, talán élete legjobb komikus alakítását nyújtja.

A sorit egyértelműen főleg csajoknak ajánlom - fogalmam sincs, hogy nekem miért jött be ennyire, bár az tény, hogy vicces, poénos, kellemes kis széria...


Mindentaszemnek:

Az első évad első részének promója, ami tökéletesen megadja a sorozat alaphangulatát:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése