Életrajzi dráma 2. - La Vita di Leonardo Da Vinci / Leonardo da Vinci élete (1971)

Minden idők egyik legnagyobb polihisztora, akinek életétből többször csináltak pénzt, mint a valaha élt ún. sztárok úgy nyolcvan százalékáéból, és akinek személyiségéről már nem is tudhatnánk kevesebbet.

Leonardo da Vinci történetének bemuatatásához talán senkinek sincsen olyan születési előjoga, mint egy olasz rendezőnek.

S ha még ráadásul Renato Castellaninak is hívják az illetőt - ő készítette ugye a fentebb már emlegetett Verdi-szériát is - akkor nem lehet kérdés, hogy nézős-e a végeredmény.

Castellani sorozata ugyanis nem csak azért remek, mert egy olyan korban született, mikor egy életrajzi sorozatnak még a legfontosabb funkciói közé tartozott az, hogy az adott tag életét hitelesen mutassa be, de itt minden tökéletesen a helyén van, ami egy jó Castellani-sorozathoz kell.

A háttérből előbújó, vaskos könyvekből felolvasó, mosolygós tudósember, aki mindig mindent megmagyaráz (egy ízben megakadályozza, hogy lássuk Leonardo egyik monumentális (lovas-) szobrát, minthogy elpusztult, máskor elmondja, hogy a híres, ám sajnos elpusztult Angiari csata c. képét milyen másolatai alapján és hogyan rekonstruálták az adott jelenethez stb.), a nagyszerű zene, az igényes fényképezés és korhű diíszletek, végül pedig, de nem utolsó sorban, egy furcsa bennsőségesség hangulata, ami megakadályoz minket abban, hogy egy pillanatig is érdektelennek tartsuk mindazt, ami a szemünk láttára történik.

A La Vita di Leonardo Da Vinci a didaktikusabb életrajzi sorozatok közül való, de ez általában egyáltalán nem akadályozhat meg abban, hogy bárki élvezhesse, minthogy - számomra egyébként mind a mai napig érthetetlen módon - azonnal beszippant magába akárkit: s erre mi is lehetne ékesebb bizonyíték, minthogy egész generációkat tanított műveltségre.

Alapszitu

A széria öt részben mutatja be Leonardo életét, a különböző életrajzi szakaszokat elsősorban a műalkotásokon és a kortársi beszámolókon át szemlélve, melyeket a már emlegetett, a színpompás reneszánsz jelenetekbe belépő öltönyös-somolygós tudósember (akivel kapcsolatban nagy kérdés, hogy része-e a tablóknak vagy nem) interpretációja tár elénk.

A sorozat, bár néhol sötét kérdéseket is érint, alapvetően rendíthetetlen életvidámságával és életszeretetével emelkedik ki társai közül: bár soha nem humorizál, mégis tele van vidám momentumokkal, s bár hangneme végig komoly marad, a kamera tekintete gyakran vidám életképeken (Verocchio lakomája, a kis Salei csínytevései stb.) álapodik meg.

Bár az állandó narráció és a tabló-hangulat a sorozatot végig a bizonytalan, féldokumentumfilmes hangulattal ruházza fel, de ez cseppet sem von le hamisítatlan hangulatából és életvidámságából.

A magam részéről minden gimnáziumban kötelezővé tenném, mert ennél jobb oktatási segédanyaggal még az életben nem találkoztam...

How I met these series?

Bajosan tudnám megmondani.

Az biztos, hogy tíz évvel ezelőtt még nem ismertem vagy nem érdekelt, azóta meg már többször is láttam.

A lényeg az, hogy alapvetően hozzáférhető a cucc, és egyébként dvd-n is kiadták egy-két évvel ezelőtt.

Miért és kinek érdemes megnézni?

Mint már mondtam volt: minden gimnáziumban kötelezővé tenném...

Ennyi ;)

Mindentaszemnek:

Nagy kár érte, de sajnos ez az egyetlen jelenet, amelyet fel tudtam lelni a sorozatból - ez is angolul van (ez azért baj, mert a magyar szinkron nagyon sokat hozzátesz a végeredmény hangulatához) és itt sajnos pont nem jelenik meg, csak narrál, a már emlegetett tudós.

A részlet a már emlegetett Anghiari csata c. kép pusztulását mutatja be: Leonardo egy újfajta freskófestési módszerrel kísérletezik - ám kísérlete nem jár sikerrel:

Azt hiszem, van okom szégyellni magam...

...mert már több, mint egy hete nem írtam semmit.

Mentségemre szóljon, hogy elborzasztóan sűrű hetek állnak mögöttem - jajj, de nem szeretem ezt az évkezdést - és, hogy ahogy hazaértem és elkezdtem volna ünnepelni az új modemet, gyakorlatilag elhalálozott a régi gépem vinyója (több, mint bosszantó véletlen egybeesés).

Nem baj, nem baj: mert most már az új gépemen írok (megérte a további egy hét várakozást), ami kétszer akkora winchesterrel bír és természetesen sokkal gyorsabb...

Így hát az új modem és az új gép engem is belelkesített, hogy folytassam, ahol abahagytam....

Persze, továbbra is csak módjával: jövő héten referálok, sok dolgom lesz a hétvégén is - nem tudok túl sok időt szánni a blogra továbbra sem - a nyári tempót pedig egyértelműen legfeljebb az őszi szünetben tudom majd utolérni.

De azért feltétlenül megszalajtok pár bejegyzést a következő napokban, ezt garantálom...