.jpg)
Na, a Weeds is egy igazi különlegesség - csemege mondhatni.
No nem csak Mary-Louise Parker (bár azt hiszem sokan szertnének negyvenöt évesen így kinézni), hanem inkább a hangulata miatt.
Mert bár sokak szerint különleges, önmagában az alapsztori talán nem is a legmeglepőbb: a történet főszereplője Nancy Botwin három életet próbál meg egyszerre élni: a családanya életét, a látványpékség-tulajdonosnő életét, és a füvestársadalom teljesjogú tagjaként kivívandó magas pozícióját jelentő életét.
Valójában azonban a sztori igazi erősségét a mellékkarakterek jelentik: Celia (Elisabeth Perkins), a "szomszéd nő", akinek mindig valamilyen probléma vagy komplexus nehezíti az életét, vagy Doug (Kevin Neaton), a sztoriban szereplő kisváros polgármesteri tanácsnoka, aki hatalmas fűkedvelő, de még füvezés közben is politizál, meg Nancy "elosztója" Heylia, aki egy külön spin-offot érdemelne...
Alapszitu
Gyakorlatilag fentebb el is elmondtam, hiszen a lényeg az, hogy a sztori különlegessége a karakterekben és a velük történt eseményekben van. A látványvilágban semmi különös nincs: szimpla kertvárosi hangulat.
Nem émelyítően stepfordi, mint "Született feleségek"-é, de nem is elnagyolt, mint a "My name is earl"-é.
A poén egyébként az, hogy eleinte Nancy érdekel majd a leginkább minket: hogyan indítja be a fűbizniszt (amit egyébként azért próbál be, mert a meghalt férje keresetét minél könnyebben szeretné pótolni), hogyan egyensúlyoz a problémák között, hogyan "hajtja uralma alá a körzetét" és "vív ki magának nevet a szakmában", és mindamellett, hogyan próbálja egyben tartani a családját; egy idő után azonban Nancy kezd mindinkább fölöslegessé válni, és a mellékkarakterek kerülnek előtérbe.
Most, hogy már a sorozat ötödik évadánál tartunk, azt mondhatom, a hangsúly teljesen áttevődött rájuk - ő szinte már csak egy unalmas ismerős, aki nélkül nyugodtan elcsordogálhatna a sorozat - mert a mellékkarakterek ugyanolyan ütősek azóta is...
Ennek ellenére természetesen érdemes végignézni az újabb évadokat is, hiszen, feszültség, izgalom, dráma és komédia - ahogy egy vérbeli dramedyben -, no meg fű és szex is (utóbbi kettő a sorozatnak különösen fontos két központi témája) bőven akad bennük, de jó ha tudjuk, hogy ez a folyamat fog a későbbiekben eluralkodni a sorin.
Nem gond, mert ugyanolyan szórakoztató maradt, de az mindenesetre érdekes, hogy az Ally McBeal vagy a Buffy, de, hogy ne csak markáns női főkarakterekkel bíró sorikat említsek, a Monk egyáltalán nem ment el ilyen irányba a negyedik-ötödik évadra, hanem simán végigvitték az egész sorit úgy, hogy engem simán érdekelt, hogy mi lesz a főkarakterrel.
És ez azért is érdekes, mert Nancy karakterében bőven volt elég potenciál a folytatásra is...
Na, de igen meglepő lenne, ha ennyi agyondícsért sori után pont az ötödik helyezettet húznám le mindenféle hülye károgással: a lényeg az, hogy a Weeds nagyon erős, nagyon ott van, végig teljesen levett a lábamról, egészen a legutóbbi részig fenntartotta bennem azt az izgalmas feszültséget, ami miatt kiérdemelte az ötödik helyet...
How I met this series?
Egy bizonyos Cool TV dícséretet érdemel, mert nélkülük simán kimaradok ebből a jóságból...
Miért és kinek érdemes megnézni?
Ha valakit nem kedvetlenít el, hogy e bájos és kedves negyvenes hölgy füvet árul, ahelyett, hogy kötögetne a háza valamelyik sarkában, vagy, hogy két jó csaj arról beszélget egy kellemes reggelen, hogy miért van az egyiküknek szorulása, akkor feltétlenül próbálja be... :)
Mindentaszemnek:
Először akkor csak egy szolíd kis főcím:
Majd egy kis részlet, ami talán már nem is fog meglepően hatni:
És nagyon durván emeljük a tétet: íme egy szolíd kis beszélgetés egy elképesztően újszerű témáról...
Ha erről a "területről" szó esett már filmben, akkor én vagyok a wales-i herceg (sajna link lesz, mert sehogy sem tudtam bepakolni ide) - vigyázat, nagyon üt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése