2009. szeptember 23., szerda

Életrajzi dráma 3. - John Adams (2008)





Emlékeztek arra a kellemetlen házaspárra a Nanny Diaries-ból (Egy bébiszitter naplója), akik Scarlett Johansont fogalalkoztatták?

Tudjátok a szörnyen visszataszító és idegesítő Mr X-re és bájos, ámde jéghideg nejére?

Nos, nem tudom, hogy kinek - talán a zseniális executive producerként, s e minőségében a listán nem utoljára felbukkanó Tom Hanksnek (igen, ANNAK a Tom Hanksnek) - juthatott eszébe, de e két visszataszító karakter a John Adamsben kedves, szimpatikus, szinte eszményi házaspárrá szelidül - a feminista mintadarabhoz hasonlóan Paul Giamatti és Laura Linney játsszák ugyanis minden idők egyik legprofibb kivitelezésű életrajzi sorozatában a címszereplőt és kedves feleségét.

Persze a John Adams nem a Nanny diaries kategóriája és súlycsoportja.

Ez egy rendkívül kidolgozott életrajzi dráma, amelyet elsősorban a hiteles hangulatra való törekvés és a nem ritkán dokumentarista jellegű szubjektív kamerakezelés emel ki az elmúlt évtizedek amerikai életrajzi széria-kezdeményei közül (gondolok itt pl. a legfrissebb Tudorokra, ahol nem kevesen várjuk azt már több mint három évada, hogy az a szerencsétlen Jonathan Rhys-Meyers hízzon már el istenesen a nem épp filigrán testalkatú VIII. Henrik karakterének megfelelő hitelű alakításáért).

Az HBO projectje, a csatorna igényes hagyományaihoz híven meglépte azt, amit nem sokan tettek volna meg a helyében és John Adamset egy valóban hiteles, ötven körüli, pocakosodó színésszel, Paul Giamattival "játszatja" el.

Hogy a hiteles hangulat és a dokumentarista elemek mellett mégis milyen nagy szerepet játszik a látvány a sorozat koncepciójában, azt sztem tökéletesen érzékeltetik majd a lenntebb belinkelt trailerek is...

Alapszitu

A majdnem száz évig élt John Adams egyike azoknak, akik ott bábáskodtak, mikor létrejött az amerikai állam - a sztori elcsépeltsége és közhelyekkel való átitatottsága ellenére még mindig megállapítható - nagyon-nagyon sötét időkben.

És még azt is megélhette, hogy az USA hatodik elnöke lehetett, röviddel halála előtt...


De a sztori hangsúlya mégsem ezen van, hanem sokkal inkább magának az embernek a megpróbáltatásain és, hogy hogyan viselte ezeket, és persze a magánéletén is, hiszen felesége, Abigail, s az őt szűk tíz évvel túlélő Adams kapcsolata nagyon belsőséges volt.
A széria legnagyobb érdeme az, hogy, bár alapvetően klasszikus életrajzi dráma, megtalálja az egyensúlyt a látvány és visszafogottság, a magán- és közélet, legvégül pedig a dokumentarista fényképezés és a klasszikus monstre történelmi dráma-fíling között...


Ja, és a Nanny diaries-szel ellentétben Giamatti és Linney nagyon bájosak együtt...
How I met these series?
A kulcsszó a "Mocsok macsók meséi"-nél már emlegetett HBO-s aranykor: mivel a John Adams előtt már eleve olyan sorozatokat ontott a csatorna, mint a Carnivale, a Deadwood vagy a már emlegetett Flight of the Conchords, nem volt kérdés, hogy a Tom Hanks-féle projectet bepróbálom-e (az Elit alakulattal amúgy is megvett kilóra az öregsrác)...

Miért és kinek érdemes mezgnézni?
Azoktól kezdve, akiknek felkeltette érdeklődését a G & L-páros a Nanny Diaries-ben, a monstre történelmi sorozatok kedvelőin át egészen azokig, akik tudják értékelni a HBO-s aranykor high concept produktumait, mindenkinek.

Mindentaszemnek:


Egy ajánló:








És a sorozat egyik legelgondolkodtatóbb jelenete: a bukott III. György király (Tom Hollander) és az Angliában lenézett, ám győztes John Adams szemtől szembe:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése