Az előző pár bejegyzés egy fajta kirándulásként is értelmezhető az oldscool műfajok és sorozatok világába.
Most visszatérünk a jelenbe, ugyanis minden idők három legjobb tinisorozata közül egyik sem régebbi 2000-nél, a harmadik és az első pedig még 2005-nél sem - mindkettő fut jelenleg is.
Hogy miért?
Nos, ha az életrajzi szériák közül a klasszikusokat preferáltuk, hát el kell, hogy mondjam: a tinisorozatok közül bizony a leginkább formabontóak és újszerűek a legjobbak.
Formabontó és újszerű - ha a Friday Night Lights-szal kapcsolatban csak annyit emlegetnék, hogy egy kisvárosi rögbicsapatról szól, akkor biztos, hogy senkinek sem jutna eszébe, hogy ezeket a jelzőket kapcsolja a sorozathoz, hiszen mi sem áll távolabb egy ilyen témától, mint a formabontás.
De ha láttátok már a Rescue Me-t, ami tűzoltókról szól, akkor bizony igen jól tudjátok, hogy bármilyen témából bármit ki lehet hozni - akár még a maximumot is.
S számomra végképp elképzelhetetlen lett volna akárcsak egy évvel azelőtt, hogy elkezdtem darálni a szériát, hogy egy rögbicsapatról szóló sorozat valaha is be fog kerülni a kedvenceim közé.
Rögbi - többé-kevésbé én is egyetértek Churchill Úrral abban, hogy "csak semmi sport", de a rögbit különösen is nem kedvelem. Már valamikor gyerekkorom hajnalától datálódik az ellenszenv, amely sokáig körülbelül abban a kijelentésben merült ki, hogy "csak egy foci van és az nem az amerikai".
Ez a megállapítás persze idővel érvek komoly támfalára tett szert, de tulajdonképpen mind a mai napig megőriztem ezt az álláspontomat a főleg a tojásalakú labda kergetéséről és a minél maradandóbb ízületi fájdalmak okozásáról szóló sportág ügyében.
Hogy a Friday Night Lights ilyen magas helyezést ért el nálam, annak semmi köze sincs a rögbihez.
Sőt a sporthoz sem.
Merthogy a sportfilmek és a kevésbé sikeres és ismert "sportsorozatok" általában ugyanarra a tematikára épülnek: a rút kiskacsából hattyú lesz, vagyis, a béna csapat vagy versenyző, gyakran a nulláról jön fel, és megnyeri a döntőt vagy akármit (ami éppen az elérendő, hőn áhított cél), majd a végén elégedetten mosolyog, miközben csapattársai vagy a nézők a magasba emelik.
Hogy mennyire más tipológiára épül a Friday Night Lights dramaturgiája (függetlenül attól, hogy az idén ötödik szezonjába lépő sorozat cselekménye során végig alapvető szerepet játszik a rögbi), azt azoknak már szükségtelen magyaráznom, akik akárcsak az első részt is bepróbálták, - akik pedig még nem, azoknak meg nem érdemes, mert az a negyven perc igazán nem vesz sokat el az életükből, és tessék elhinni, még a legmegveszekedettebb sportgyűlölők is élvezni fogják (na jó, ők talán nem).
Ezek után már tényleg időszerű a kérdés: mi az, ami különlegessé teszi az FNL-t?
Hát, először is: a karakterek és a színészek, mint általában az igazán jó sorozatoknál.
Aztán a hangulat, ami, bár kisvárosi, de tinisorozatok tekintetében alighanem csak a Skins tudja túlszárnyalni (már ha Bristolt kisvárosnak tekintjük).
Aztán a sztori: elképesztően újszerű elemeket sikerült bepakolni a sorozatba és olyan dramaturgiai megoldásokat sikerült magas színvonalon összerakni, hogy azt néha én is csak néztem - ez az amit, nem érdemes magyarázni, hanem látni kell.
És persze itt van még a cselekmény is ...
Alapszitu
Új rögbiedző érkezik a Texas egyik elfeledett sarkában található Dillonbafeleségével és - természetesen tini - lányával. Taylor mesternek (Kyle Chandler) megvan a maga képe a világról, arról, hogy tapasztalatai szerint hogyan kéne összehozni egy életképes, jól működő, egységes gárdát, "mert", ahogy már Minarik Ede mosodás is megmondta anno - "kell egy csapat"...
A dolgok rögtön az elején a lehető legrosszabbra fordulnak, mikor is Jason, a védelem oszlopa lesérül az új évad első meccsén. Utóda, Matt, egyelőre úgy tűnik, korántsem képes a feladat ellátására. A kettejük kölcsönös tiszteletbe forduló ellentéte, saját új helyzetükkel való megbírkózás története az első évad egyik fő témája, és, Taylor edző a csapatért (itt nem csak szokványos, elcsépelt sportfilmes dolgokról van szó, hanem pl. a csapat szponzorálásáról is) folytatott jelentős küzdelmei mellett - kezdetben - a sportszál motorja, amiről, azt hiszem, ne is írjunk többet, mert, egyrészt az már spoiler lenne, másrészt pedig továbbra sem szeretném azt a hamis benyomást kelteni, hogy a sorozat kizárólag a sport-téma miatt érdekes.
Természetesen a másik vonalon a magánéleti dolgok boncolgattatnak és itt lépnek be a sorozat jobbnál jobb női karakterei is (no meg a tinisorozatok esetében mára már teljes mértékben elmaradhatatlan eyecandy-faktor) - Aimee Teegardent, azaz Julie-t kell itt megemlítenem (ő Taylor lánya), vagy Minka Kelly-t (Lyla - a helyi monopol helyzetben lévő nagyvállalkozó lánya), esetleg a Taylor edző feleségét alakító Connie Britton-t. Mondjuk meg egészen brutálisan őszintén: más tinisorozatoktól eltérően itt legtöbbször szokatlanul nagy mértékben színészi szempontból is kiemelhető a karakterek játéka - mindnyájan tudjuk, hogy a szépség és a különleges tehetség legtöbbször azért nem jár együtt.
Úgy összességében is jobbnál jobb, ámbár a sorozat 2006-os indítását megelőzően szinte alig ismert színészcsapatot sikerült összetoborozni az FNL zászlai alá. Ebben a tekintetben feltétlenül meg kell még említenünk a fentiek mellett a durvább arcokat, mondjuk Riggins-t, Smash-t, akik mindazt megtestesítik, ami miatt mi, szerényebb és visszahúzódóbb emberek nem igazán éreztünk soha túl sok közösséget a sportolókkal.
A sorozat műfaja alapvetően dráma - persze sok benne a magánéleti szál és sporttal kapcsolatos érdekesség is, de sok epizódban a főszerep egyértelműen a történéseké, amelyek egészen meglepő módon, kitűnő dramaturgiai érzékkel vannak felvezetve és a történet során logikusan, láthatóan átgondolt koncepció alapján építkeznek.
Mert ha valamit ki kell emelni az eddigieken kívül, az a koncepció átgondoltsága.
Más, még oly kitűnő sorozatokkal szemben is érezhető, hogy bizony az FNL-t nagyon jól kitalálták, hogy nagyon sokat agyaltak a sztorin, hogy nagyon pontosan felépítették, melyik történet melyik után következzen, vagy melyik közben bontakozzon ki. Egyáltalán: az FNL-en nagyon jól érezhetjük, hogy itt nagyon komoly író teljesítmény van a dolgok mögött, és ez nem oly gyakori a sorozatok történetében.
Sajnos az ilyesmit sokan egyáltalán nem értékelik.
Erre kitűnő példa sorozat első két-három évadának relatíve gyatra nézettsége, gyér ismertsége, Amerikában szinte még inkább, mint külföldön. Úgy tűnik, az emberek lazább tinisorozatokra vágytak ebben az időszakban, a prezentáló csatorna, az NBC pedig szintén sokat zúgolódott amiatt, hogy hiába a kritikusi elismerés, üzleti szempontból egyáltalán nem igazán legitimált a sorozat további évadainak uralma.
Többször került közvetlen veszélybe a széria, de végül mégiscsak megmenekült, s a rajongók hathatós követelésének köszönhető, hogy, bár a harmadik évad után, amikor egyértelműen úgy döntött a csatorna, hogy itt a vége és nincs tovább, végül is kénytelenek voltak revideálni az álláspontjukat és (egyéb tényezők hatására is) elkészíteni a negyedik évadot - sőt, a hirtelen emelkedni kezdő, s hamarosan soha nem látott méreteket öltő nézettségnek hála, már gyártatik az ötödik is.
Talán a recesszió hozta közel az emberekhez a drámát és a katarzist, talán csak szerencsés pillanatban segített a fanok közbelépése, mindenesetre tény, hogy a sorozat egyelőre él és köszöni szépen jól van s minősége egyelőre töretlen.
Reméljük, hogy ez végig így is marad.
How I met this series?
A sorozat témája, annak ellenére, hogy számtalan fórumon és weblapon csak dícsérő dolgokat olvastam róla, alighanem még sokáig megakadályozta volna, hogy akárcsak kapcsolatba is kerüljek vele.
Aztán, egyszer csak megvette az egyik magyar csatorna, belenéztem, mert gondoltam, úgy sem veszthetek semmit vele, és végül is valahogy csak rákattantam.
Az első három évadot másfél hét alatt néztem végig, év közben, a legnagyobb munka közepette (csak bizonyítandó, hogy mennyire tetszett), a negyediket pedig nemrég daráltam le.
Miért és kinek érdemes megnézni?
Na sportbarátok? Ki nem látta még?
Mindentaszemnek:
Nagyon-nagyon nagy erőkkel keresgéltem a neten az FNL valamelyik eredeti openingjét, de az NBC a csodálatos főcím minden változatát törölte a netről a saját szerzői jogaira, meg miegymásra hivatkozva.
Már most szégyellem magam egy kicsit, hogy ezt a videót rakom ki, hiszen szégyenletes minősége mellett egyszerűen nem értem, mi a poén abban, hogy a sori képei mellé zsidó tematikájú felvételeket vágtak be, mégis be fogom tenni, mert a videó képeinek többsége az eredeti intróból való. Na mindegy, kövezzetek meg érte, de a sorozat káprázatos credits-ét nagyon-nagyon ki akartam rakni és ennyi keresgélés után tulajdonképpen nem tud elkeseríteni, hogy csak ilyen formában tudom megtenni:
Legalább még ezt a trailert akartam prezentálni ahhoz, hogy egy kicsit bele lehessen helyezkedni a sorozat hangulatába - erre még ezt sem lehet embeddignelni. Na mindegy, ezen most végképp nem fogom felhúzni magam.
Inkább csak egyszerűen kirakom a linket és angolosan távozom:
http://www.youtube.com/watch?v=RFz0QrUCiQ4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése