Miért? Miért? Miért?
Még több, mint két év elteltével is folyton vissza-visszatér a keserű kérdés.
Miért kellett véget vetni minden idők egyik legjobb, leghitelesebb, legérdekesebb posztapokaliptikus sorozatának?
Miért fosztották meg rajongók millióit világszerte a Jericho jelentette élménytől?
Mivel érdemeltük ezt ki?
És megint csak legalább három "miért"...
És mondom én ezt úgy, hogy speciel nekem először nem is tetszett...
A Jericho első vetítései előtt és kapcsán idehaza óriási hájpot csaptak és én, aki akkoriban még csak félig-meddig voltam sorozataddikt, először úgy gondoltam, egy bepróbálást megér, ha már ennyien dicsőítik orrba-szájba, ám túl sokat nem várok ettől a minden bizonnyal túlértékelt projecttől.
És lőn: az első rész még so-so tetszett, de aztán elkezdett az egész nagyon unalmas, nagyon fárasztó lenni, s mikor úgy éreztem, egy-egy rész megtekintése már-már kimerítőbb, mint legtöbb napi teendőm ellátása, úgy döntöttem, hagyom a fenébe az egészet.Aztán eltelt majdnem két év, közben lezajlott a sorozat emlegetett kaszája, és néhány barátom, megtudván mi a véleményem a Jericho-ról, kegyetlenül elkezdett fűzni, még pedig egyszerre több oldalról, hogy mi az, hogy te nem nézted, és mi az, hogy nem tetszett.
"Persze, az elején még a karaktereket építgetik, de aztán várd csak meg mi lesz később" - és itt kisebbfajta spoileráradat következett, amely ugyan figyelemfelkeltő infókat tartalmazott, de én, akkor még úgy éreztem, jól megalapozott szkepszisemnél fogva képtelen vagyok elképzelni, hogy ezeket a fordulatokat, legyenek bármily ötletesek, a Jericho íróinak izgalmasra sikeredett megírni.
Aztán úgy adódott, hogy nem sokkal később, alkalmam volt belenézni a megcsonkított és soha be nem fejezett második évad egyik részébe. És nagy meglepetésemre, annak ellenére, hogy az események folyásából sok mindent nem volt módomban felfogni a kimaradt epizódok miatt, tetszett, élveztem, izgalmasnak és figyelemreméltónak találtam.
Na mondom: tessék, tegyünk egy kivételt, hátha mégis sikerült valamit... - valamit?
Nagy meglepetésemre az egész kb. ott kezdett igazán izgalmas lenni, ahol én abbahagytam, vagyis az első évad közepe előtt nem sokkal. Előbb lassan rá kényszerültem jönni, hogy nagyon is nagy szűkség volt a kezdeti lassabb, ráérősebb karakterépítgetésre (még ha talán tényleg egy kicsit nehezen is sikerült felvezetni helyen- és alkalmanként a dolgot) ahhoz, hogy a későbbiekben jobban pöröghessenek a dolgok és mi is könnyebben agyalhassunk a rejtélyeken, majd - két nap sem telt bele - a sorozatot megvetők táborából egyszerre csak azokhoz csatlakoztam, akik követelték a folytatást. Aláírtam minden létező netes petíciót, figyelemmel kísértem a tiltakozást és mindenhol éltettem a sorozatot, ahol csak tudtam.
Mindhiába: a több millió rajongó azóta sem csinált nyarat és nem tudta elérni, hogy a Jericho-t vetítő CBS akárcsak elgondolkodjon a folytatáson. Jon Turteltaub, a sorozat showrunnere ugyan még megtette egyszer, mikor tavaly feldobta egy Jericho-mozifilm tervét, de mondanunk sem kell, hogy ebből sem lett semmi. Némi vígaszt csupán csak az nyújthat, hogy a kreátorok azóta elkezdték kiadni képregények formájában a történet folytatásait, ami meg ugyan öröm, de nem kis űrömmel nyakonöntve, hiszen így, a fejlemények ismeretében, már lehetetlen volna folytatni a sztorit, hacsak nem más irányvonal szerint - bár azt kétlem, hogy a képregényekhez hasonló színvonalon ezt meg tudnák tenni.
S hogy ezt honnan tudom?
Nos, előrebocsátanám, hogy ilyesmit tényleg ritkán szoktam tenni, de bizony bevallom férfiasan, egy angliai haverommal beszereztettem az összes eddig megjelent példányt (nem volt olyan olcsó mulatság), hogy legalább azzal tisztában legyek, mi mindent láthattunk volna még, ha nem lövik ki pont ez alól az opusz alól a lovat a CBS-es fővagányok (hm, azt hiszem ritkán sikerül ennyire találó hasonlatot összehoznom, de ez most telibe talált, abban biztos vagyok), ráadásul azt sem tudjuk mind a mai napig pontosan, hogy: MIÉRT???
Alapszitu
A "címszereplő" egyébként egy Kansas-beli kisváros, valahol az Isten háta mögött, ahol egy szép napon beüt a krach, mikor felrobban a közelben egy atombomba. Addigi kényelmes élet, no és persze minden kommunikációs lehetőség kampec, plusz egy véletlenül elfogott üzenetből kiderül, hogy még több atombomba robbant az USA más területein is.
Na ez az igazi szívás, főleg egy olyan városban, ahol az emberek eddig nem túl sokat törődtek egymással, a város vezetésének pedig semmi tétje nem volt.
Mint minden posztapokaliptikus sorozat, a Jericho is elsősorban arról szól, hogy hogyan kezdik újra az életet az egyetemes, nagy traumát követően az emberek - és itt most egy egész városról van szó, úgyhogy jöhetnek az érdekesebbnél érdekesebb szembenézések, utózöngék ezerrel.
Intrikák, titkok, hazugságok már eleve voltak (az ilyesmi nem csak a Lila Akác Közben dívik), de most, hogy az élet a tét, jóval élesebbé válnak a kontúrok és jóval több éles kontúrral bíró tárgy jelenik meg az emberek kezében, nyomásgyakorló eszköz gyanánt.
Egy szóval: az addig oly békésen, csöndesen rothadó civilizáció helyét átveszi az anarchia, a bunkokrácia. Na persze arra se gondoljunk, hogy innentől kezdve "mindenki mindenki ellen" és "aki kapja, marja": a régi keretek felszámolódása, az elállatiasodás nem megy egyik napról a másikra, s Jericho-ban meg sem történik úgy igazán. De erről ne többet.
Inkább figyeljünk fel a zseniális karakterekre.
A történet kezdetén a két legfontosabb pólus a városban: Jake és Rod.
Jake (Skeet Ulrich) 5 év után most tér haza, a polgármester fia, akivel kapcsolatban tök poén, hogy ennyi idő után pont a legnagyobb felfordulásba csöppenve érkezik szülővárosába. Na, ő az, aki semmit nem tud.
Rod (Lennie James) messziről korábban viszonylag átlagosnak tűnt, most meg hirtelen ő tud mindent: neki működik csak a laptopja, míg mindenki másnak kiment, ő a leghiggadtabb mindenki közül, és amúgy is, már arcról, alapból gyanús a tag. Pontosan: ő meg az, aki mindent tud.
Kettejük ellentéte alighanem az első részek legizgalmasabb vonulata lesz, mert mint írtam, fél évad karakterépítgetés simán jön ezerrel - vagyis nem éppen az a teljesen kiábrándult, emberi arculatát levedlő, lövöldözős, gyilkolós, brutális posztapokaliptikus izé, amit a Jericho-tól kapunk.
Bizony, valami egész más történik itt: mennek intrikák, harcok az elsőségért és persze a titkok is kitudódnak lassan, de a hangsúly az emberek által megélt változásokon van, s bár számtalan hiteles momentummal szórták meg a történetet, bizony, kevés sziruppal is leöntötték, ami némiképp ront az összhatáson.
Na, ezért nem szerettük az elejét oly sokan: mert ez nekünk nem kell, ezt nem igényeljük, szirupot bárhol kaphatunk, ahhoz nem kell elmenni egy posztapokaliptikus vízió konzekvenciáiig, elég beülni egy laza szappanopera elé.
Pl. Jake bénázása, aki nyilván a nők kedvence, mert, hogy ő a jófiú meg a jópasi egyszemélyben, a kettős szerelmi szálakkal, meg ilyenek azért nem ebbe a közegbe valók... Brrr...
De aztán meg, láss csodát, visszamenőleg is, többnyire minden értelmet nyer és beindul a malom.
És méghozzá hogyan!
Rejtély rejtély hátán, izgalom, karakterfejlődések (hiszen maga a sorozat is karaktercentrikus) és hasonló finomságok, ínyencségek sorjáznak - mindaz, amiért mostanában igazán szeretünk egy sorozatot.
Aztán meg majd jönnek a még durvább meglepetések, húzósabb és zúzósabb epizódok - szóval végül is jól jön ki a Jericho a dologból, sőt, olyan jól, hogy azzal minden idők legjobb posztapokaliptikus sorozatává avanzsál - ámde, és ezt továbbra sem győzöm hangsúlyozni, az első két-három rész után egy ideig nagyon-nagyon bátor táncot lejt egy ragadós nyálkával teli óriási fazék szélén...
S hogy végül mi lesz a Jerichóból?
Arra már utaltam számtalanszor - érdekes, izgalmas, minőségi anyag, olyan sorozat, aminél alább már nem is adhatja egy posztapokaliptikus opusz, s amihez talán még annyit fűznék hozzá, hogy nagyon jól operál olyan megoldásokkal, mint a flashback vagy a cliffhanger.
Különösen utóbbi okán szeretjük nagyon, mert bizony sokszor potyogtak az állak a sorozat darája közben (mint már többen elmondták, végképp ez az a sorozat, amit darálni kell).
És gyűlöljük is...
Mert elkaszálni is kb. egy ilyen cliffhanger után kaszálták el, amelyre majd a 2x07-es epizód végén kerül sor.
How I met this series?
De hiszen erről írtam a felvezetésben.
Miért és kinek érdemes megnézni?
Csak elszántaknak.
A Jericho eléggé réteg-orientált anyag, nem mindenkinek való ám - hopp, ilyen válaszra egy ideje már nem nagyon számítottatok tőlem, igaz?
Mindentaszemnek:
Ez a fanmade trailer tök baró nem? (Baró - ezt a szót a Kis Nicholas-ban olvastam utoljára, szóval annyira már gondolom nem baró, izé, menő használni manapság... Na, mindegy...) Másfél perc az Eposzból, a Saga-ból, erős muzsikával és képekkel - mi kell még több, főleg a fentebb leírtak után, hogy Te is bepróbáld a Jericho-t?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése