Teen 12. - Tuti Gimi / One Tree Hill (2003-)

Már-már mesébe illő, hogy az etalon tinisorozat Dawson's creeket (nálunk ugye Dawson és a haverok címen futott), a szintén etalon tinisorozat One Tree Hill váltotta pontosan a záró hatodik évad után, 2003-ban, a WB nevezetű csatornán - majd a CW-n a világ jelenlegi legjelentősebb tizenéveseket megcélzó programjában folytatta 2006-tól (hogy mennyire illik a CW Gossip Girl-szerű profiljába, amelyhez kitűnő illusztráció az új Melrose Place plakátja az előző postból, azon azért vitatkozhatunk - igaz a CW is változik - ld. Life Unexpected).

Szóval: a One Tree Hill amolyan ABC Family-s (mint a neve is mutatja, igazi visszafogott kis csatorna - hogy ez mit is jelent, azt majd a Greek példájával fogom illusztrálni) stílusban, konzervatív módon foglalkozik konzervatív és nem épp konzervatív témákkal is. A klisék itt mindennaposak és rendszeresek, a lelkizős beszélgetések csillogó fehér fonala amolyan Ewerwood-os módon (az egyik legjobb családi sorozat, amelyet valaha készítettek) át meg átszövi a részeket, s úgy tűnik, ezen túl legfeljebb a konvencionális toposzok ilyen-olyan arányú keverése jelenti az epizódok és az évadok közti kohéziót.
Hogy miért került be mégis a "tizenkettőbe"?

Nos, elsősorban azért, mert igazi klasszikus.

Igen, így kell klasszikus módon, igazi didaktikus, vagyis szájbarágós (na jó, ez egy kicsit talán erős) tinisorozatot csinálni, huszonévesekhez hasonlatos, néha-néha kicsit koravén tinikkel, konvencionális sztorival, mindig megbízható színészi alakításokkal, stilizált, de kellemes hangulattal - és mégis elég mindez ahhoz, hogy az ember mindig leüljön megnézni a következő részt...


Alapszitu

A sztori szappanopera-alapú. Adott a Scott család, amelynek elsősorban fiatalabb tagjai, Lucas Scott (az azóta híressé vált Chad Michael Murray) és Nathan Scott (James Lafferty) körül bonyolódnak az események, többnyire szerelmi ügyletek és az iskolai élet eseményei - elsősorban azok, melyek a kosárlabdához kötődnek.

A karakterek természetesen mindig cizelláltan fogalmaznak, sokszor felnőttként viselkednek olyan helyzetekben is, amelyekben egy átlagos tini egyáltalán nem tenné és természetesen rengeteget lelkiznek - ha amolyan House-osan cinikus akarnék lenni azt mondanám, hogy "sok az előjáték és kevés a szex"...

De sebaj: az eyecandy-potenciál ugyanis nagyon combos - ennek bizonyítására elég megemlítenem Hilary Burton (Payton), Sophia Bush (Brooke) vagy Haley James Scott (Bethany) nevét - a sztori pedig pont elegendő ahhoz, hogy életben tartsa a hangulatot, amely, a valljuk be, kissé sematikus karakterek körül kavarog.

Az One Three Hill tehát alap, etalon, bepróbálandó minimum - de nem sokkal több. A didaktikus lelki onániák és a néha sematikus karaktertípusok ugyanis egy idő után unalmassá válhatnak és bizony legkésőbb úgy a negyedik-ötödik évad környékén, ha csak nem vagyunk a világban még annyi mindenre rácsodálkozó tinik, bizony rendesen befullad a dolog.

Tessék megfigyelni majd, hogy mennyivel jobban műveli a műfaj ezen konvencionálisabb változatát az OC vagy a Gossip Girl...


How I met this series?

Az RTL Klub anno 2003-ban kezdte el vetíteni ezt a kis szösszenetet, ami azóta is megy, igaz lassan döcögve - bár odaát már a hetedik évad megy, nálunk még a negyedik környékén sompolyog a kereskedelmi csatorna.


Miért és kinek érdemes megnézni?

A tiniknek - legelsősorban.

Mint minden tinisorozatot.

Mert hát ugye egy újszülöttnek minden vicc új (na jó - majd ha minimum kétszer annyi idős leszek, mint egy tizenötéves, fogok legközelebb poénkodni a tiniken).

Persze ez nem jelenti azt, hogy más nem élvezheti.

Mondjuk nekem egy ponton túl, mint már írtam volt, kifulladt (vagy lehet, hogy csak én nőttem fel? :) ).

Bár addig mondjuk élveztem.


Mindentaszemnek:

A sorozat főcíme - figyeljetek, mert egyszer még megéljük, hogy ez is oldschool lesz majd :) :