A Johann Sebastian Bachról szóló életrajzi sorozat után immár a második német szériát üdvözölhetjük a mezőnyben - ezúttal nem oldschool darabot. Ellenkezőleg: a "Berlin, Berlin"-re mindenféle jelzőt rásüthetünk, valami olyat azonban, aminek köze van bármi régihez, vagy öreghez, biztosan nem.
A Greekhez hasonlóan ez is érettségizett, az életbe frissen kilépő fiatalokról szól. A főkarakter, Lolle (Felicitas Wohl) számára pl. az érettségi utáni váltás azt jelenti, hogy egy kisvárosból költözik fel Berlinbe, régi szerelmét üldözve, unokabátyjához, Svenhez (Jan Sosniok).
A történet tulajdonképpen az ő életében beállt változásokat mutatja be, na és persze Berlint, a nagyvárost. A sorozat legnagyobb érdeme az, hogy az eddigiekkel szemben nem éppen konvencionális. Ez alatt azt kell érteni, hogy nem fér a furcsától, a bizarrtól sem, tabukat meg nem ismer, ha valamit úgy kell bemutatni, hogy ott ne legyenek tabuk.
Egyszóval a Berlin, berlin nem konvencionális darab, fiatalokról, rettentően fiatalosan, és amolyan bizarr-bájos formában - engem leginkább Audrey Tatou korai filmjeire, "A pillangó megrebbenti szárnyát"-ra és az "Amélie"-re emlékeztet, csak még nem kevés németes markánssággal megfűszerezve - s ha felbukkannak benne néha öregek, ők általában a negatív karakterek, akik mindig keseregnek, lamentálnak, problémáznak.
Alapszitu
A sorozat persze nem lenne hiteles, hogyha arról szólna mind a négy évad, hogy Lolle végig régi szerelmét, Tomot üldözi. Tom csupán metafora: mindannak a szimbóluma, amit az amúgy rendkívül cserfes Lolle hajlandó tisztelni az életben. Tom lassan más férfiakká alakul át - jön a capoeira-edző Sebastian, aztán Moshe, egy zsidó étterem vezetője, majd a képregény árus, Alex, akinek boltjában rátalál új, nagy szenvedélyére, a képregényrajzolásra, amely végülis az életcélja lesz.
Lolle hihetetlenül érdekfeszítő érzelmi élete mellett másokkal is találkozhatunk a sorozat során, akiknek története kellőképpen lefoglalhat minkett. Ilyenek a somolygós Hart és Sarah (Alexandra Neldel - eyecandy), Lolle lakótársai, a már említett Sven, (sokaknak pedig biztos ő az eyecandy) no meg Lolle "leszbikus lelkiismerete" Rosalie.
S hogy mindez ne legyen elég, két igazán különleges dologgal is találkozhatunk a szériában:
1. Stendhal írja a "Vörös és feketében", hogy az igazi társasági ember az, aki a számára kínos történeteket is úgy tudja előadni, hogy az szórakoztató legyen, mi több végül is az ő malmára hajtsa a vizet, bármilyen lisztet is őröljön az a malom.
Nos Lolle, aki egyben saját történetének narrátora is, pontosan ezt teszi, ráadásul nem kicsit humorosan.
Jellemző, hogy amilyen találóan kritizál másokat, úgy tudja kifigurázni a saját bénázásait és jellemhibáit is, s az óriási beégésekből egetrengető poénok születnek, melyeket a vicces rajzfilmbetétek tesznek még szórakoztatóbbá.
2. A Berlin, Berlin fiatalossága nem kíméli a közéleti témákat sem. Ez nem azt jelenti, hogy, mint a Szomszédokban, szidják vagy dícsérik ezt vagy azt a politikai erőt, hanem sokkal inkább azt, hogy a sorozat nem fél reflektálni olyan speciálisan német dolgokra sem, mint teszem azt az NDK-NSZK időszakból megmaradt kelet-nyugat ellentét.
Szó ami szó, amerikai sorozatokban is előkerül a republikánus-demokrata kérdéskör, meg hasonlók, de nem ennyire közép-európai módon, csakúgy említés szintjén humorosan - itt még kapcsolatok is bukhatnak ilyesmin.
A Berlin, Berlin az eddigiek mellett nem fél nagyon kis bájos, meg infantilis is lenni, ha akar, ami még külön hab a tortán, mert hát úgy infantilis, mint ennek a sorozatnak karakterei, sehol nem tud lenni senki.
És ezen a ponton elérkeztünk azon jelenségek sorához, melyeket már nem érdemes magyarázni, hanem egyszerűen látni kell...
How I met this series?
Az m1 rendszeresen ad ám jó cuccokat, csak figyelni kell!
Kinek és miért érdemes megnézni?
A sorozat stílusa annyira egyedi és annyira speckó, hogy az ember itt is tíz perc után rájöhet: hiányzik-e neki ez a fíling vagy nem?
Nekem hiányzott...
(A sorozat 2004-ben Emmy-díjat kapott,, úgyhogy valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül :) )
Mindentaszemnek
Na, ich gesprochen about this:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése