És akkor elérkezett az idő, hogy elmagyarázzuk, mit is jelent az a bizonyos ABC Family-stílus, amit már az előző két postban is emlegettem.
A Greek ugyanis egyrészt ezen a csatornán került adásba, másrészt annak történetében ez a legbevállalósabb széria, ennek okán pedig tökéletesen érzékelteti, meddig mehetnek el, és hol parancsol megálljt az a közmegállapodáson alapuló társadalmi szerződés, amelyet a "kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad" szólással magyarázhatunk a legegyszerűbben - tehát hol van az a pont, ahol a szülők sem küldik el a kamaszt a tv elől (már ugye amelyik kamasszal ezt egyáltalán meg lehet tenni) , de a tini is élvezi a dolgot (így marad a stabil nézettség).
Az ABC Family fennmaradásának kulcsa tehát az, hogy olyan sorozatokat prezentáljon, amelyek széles nézőközönséget is megcélozhatnak - ez nem kedvez a rendkívüli, sőt, bevállalós koncepcióknak, ötleteknek, fordulatoknak - és képesek azt meg is tartani.
Olyasmire, mint amit a CW néha napján meglép, mondjuk a Gossip Girl-lel (ld. a legújabb évad "édeshármasát"), az ABC Family sosem vetemedhet, hiszen a felháborodott szülők bojkottálnák a csatornát, márpedig, mint a neve is mutatja, az az egész koncepció végét jelentené.
A titok abban rejlik, hogy a sorozat egy hagyományosan kellemes kis vidámkodás alapra a következő feltéteket helyezi:
1. Tanulságos, didaktikus sztorik.
2. A korosztályra jellemző szerelmi bonyodalmak - sőt, néha még szex is, de csak nagyon-nagyon mértékkel és nagyon-nagyon finoman ábrázolva (aktust sosem látunk, csak ágyban hentergő, csókolózó párokat).
3. Minden probléma konzervatív módon való kezelése, szintén egyfajta didaktikus célzattal - ld. például a Greekben felbukkanó homoszexualitást.
A cél tehát, hogy a didaktikus köntösbe bugyolált, többnyire konvencionális bonyodalmakból felépülő cselekményt sikeresen átpasszírozzák még a szigorúbb szülői cenzúrán is. Az 1970-es évek vége óta működő csatorna ezen céljait legjobban alighanem a régebben nálunk is "futtatott" 7th Heaven c. sorozat reprezentálja.
A több mint tíz évet megélt családi sori, ahol még a kutyát is "Happy"-nek hívják, még a szintén az ezen a csatornán futó, nyolcvanas évekbeli Michael J. Fox-os "Családi kötelékek"-nél is százezerszer optimistább és életvidámabb széria, amely egy presbiteriánus lelkészről és családjáról szól. Így aztán mondanom sem kell, hogy nem az a bevállalós típus - sokkal inkább alapoz arra a típusú bárgyú családi "romantikára" ami gyakorlatilag egy bizonyos kor fölött nézhetetlenné teszi azt.
Az 1994-2004 között futó sorozat befejezése óta persze sokat változott a csatorna arculata, de egyetlen sorozatuk (kivéve a már emlegetett Everwoodot) sem jutott olyan messze a kályhától, mint a Greek.
A cím, amely az amerikai egyetemek elterjedt kollégiumi rendszerre utal (mint ismeretes, a görög betűkkel jelölt házak, különböző rendű, rangú és habitusú diákokat rejtenek magukban), máris tökéletesen mutatja, hogy a sorozat egyetemistákról szól.
Mint olyasvalaki, aki maga is a hazai felsőoktatás egyik bugyrában senyved, igazán tudom értékelni, ha egy sorozat legalábbis nyomaiban hitelesen mutatja be az egyetemisták életét. És, a szokásos kliséktől eltekintve, azt kell, hogy mondjam, a Greek egész jól teljesíti ezt a feladatot.
A kollégiumok ugyan korántsem számítanak annyira jellegzetes, zárt világoknak nálunk, mint odaát, de mégis ismerős az, hogy általában senki nem tud semmiről semmit, mindennek nagyon-nagyon utána kell járni, hogy mindig van valami, amivel folglalkozni kell, nehogy véletlenül is unatkozzunk.
Persze a sorozat nem erről szól, sőt, ez szinte nem is fontos benne - ami igazán jelentős, az a különböző házak versenye, ahol a győzelem, néha már-már véresen komoly célnak tűnik, a házakba való bekerülésről és a bennmaradásról már nem is beszélve...
Persze ne tessék annyira megijedni: a sorozat hangulata nagyon kellemes és szórakoztató, a látvány visszafogott, de szép, a zenék jók, a színészek ismét csak megbízhatóak.
S hogy emellett bátran bevállal néhány, már fentebb emlegetett tabut is, mint pl. a homoszexualitás, az, igaz, már csak hab a tortán, ám mégiscsak ez juttatta be a tizenkettőbe.
Alapszitu
A történet középpontjában egy testvérpár áll: Casey az idősebb, a kollégium egyik legjelentősebb lányháza, a ZBZ vezetője, míg Rusty, az öccse, az ujjonc, aki próbálja bedolgozni magát a KT-ba, azaz a zúzósabb fiúházba, ahol Cappy az úr, aki ráadásul Casey volt pasija - ő most már az előkelőbb körökben forgolódik és az OD elnökével, Evan-nel van együtt, akiből minimum szenátor lesz öt éven belül.
Ekörül a klasszikus négyes körül bonyolódik a történet, a szálakat még inkább összebogozó mellékszereplőkkel, pl. a klasszikus kocka Dale-lel, a meleg Calvinnel, Frannie-vel, Casey nagy ellenfelével, no meg Jen K-vel, Rusty (azaz Köpős - azért kapta ezt a nevet mert az első nap véletlenül leköpött egy lányt) hivatalosan is első barátnőjével, akit a rendkívül dögös Jessica Lee Rose alakít (az ő nevét azért írom le, mert ő nem csak egyszerűen dögös, hanem még ráadásul már be is futott).
A Greek lényege tehát elsősorban az, hogy pörögjenek az események, s bizony a fordulatok időnként nagyon ötletesek - a házak közötti versengés igazán sok alkalmat ad erre.
How I met this series?
Az egyik magyar kereskedelmi csatornán találtam rá és azóta is folyamatosan magyarul nézem. Nem tudom, hogy így jobb-e, de annyi bizonyos, hogy már túlságosan is hozzászoktam ahhoz, hogy váltsak.
Miért és kinek érdemes megnézni?
Azt hiszem, annak aki egyetemista, aki már volt egyetemista, vagy aki annak készül.
A többieknek talán fele annyira sem lesz érdekes...
Mindentaszemnek
A végfőcím - csak azért, hogy kb. rávilágítsak, mi az az ABC Family fíling:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése