És akkor merüljünk még mélyebbre a sorozattörténetben, mégpedig a magyar sorozattörténetben.
A kilencvenes évek közepén vagyunk: egy olyan korban mikor még csak két adó van Magyarországon és mindkettő közszolgálati - többet is be lehet fogni, de azok nem magyar nyelvűek.
Ez, a maihoz képest szinte ártatlan világ szülte azt a "tinisorozatot", amely bizony a 12-es lista igen előkelő hetedik helyére került.
Hogy miért?
Talán mert a spontaneitása és a keresetlen bája minden One Tree Hilles megfontoltságon, Gossip Girlös stylist- és eyecandy-mennyországon és Greek-es patikamérlegen túltesz.
Az "Éretlenek" című szösszenet ugyanis a maga huszonhat részével (ez tulajdonképpen két évadot jelent) túltesz sok monstre méretű tinisorozaton, éppen azért, mert annyira egyszerű, hogy az már nagyszerű.
A sztori egy budapesti utca, és a benne található videotéka körül forog, s ha nem épp a magyar rögvalóságot ábrázolja erőteljesen (ld. gyerekpornókazettát találnak a tékában c. fejezetet), kb. leginkább a francia "Első..." ill. "Második csók" c. kilencvenes évek eleji opusokra emlékeztet (rövid leírását ld. a tini-műfajt ecsetelő kis postban) , nélkülözve annak már-már mesterkélt báját és élénk-világos képi világát.
A sorozat több epizódja élénken emlékeztet a távoli francia rokonra - pl. xy azt állítja, hogy nyert a lottón és ebből vette új mociját, miközben a környéken kiraboltak egy üzletet , ami több, mint gyanús- s persze aztán kiderül, hogy nem xy a bűnös, pedig eleinte úgy hitték.
Aztán a sorozat ellő jópár tinisorozatos klisét is - úgy tűnik, mintha az alkotók már igencsak kifelé kacsingattak volna a sztori összehozásakor - 95-ben már tehették is - mondjuk. Ilyen pl. a kamaszkori terhesség - amiről aztán kiderül, hogy csak vaklárma volt (nem baj, mert ez utóbbit is ellőtték már párszor a széria kitalálása előtt).
Ezek után felmerül a kérdés: nem is olyan monstre, nem is olyan agyafúrt módon kitalált, sőt, még ami klisét lehalászhatott jó outsider módjára, azt le is halászta - magyar rögvalóság meg a Szomszédok óta - brrr... - szóval akkor mit keres a 12-ben, ráadásul ilyen előkelő helyen?
1. Nos, mint már írtam volt a sori bája keresetlen, nem pedig jól megfontolt üzleti érdekeken alapul.
2. Az Éretlenek igazi retro-paradicsom - azt hiszem, a kilencvenes éveket már minden előzetes fejvakargatás és hümmögés nélkül nevezhetjük retro-nak. De más világtájakkal szemben, nálunk a retro is olyan ártatlan és gyermeki, hogy nem csak mindig helye van a nap alatt, de meg is érdemli azt.
3. Az Éretlenekben keresetlenül is megvan a műfaj minden eleme, amit igazán szeretünk. A szerelmi bonyodalmakról az írók, a jó karakterekről a színészek (közülük is inkább az öregebbek, így pl. Harkányi Endre vagy Törőcsik Mari, és a középkorúak, pl. Máté Gábor) gondoskodnak, és eyecandy is akad (ne felejtsük el, hogy ha nincs ez a sorozat, lehet, hogy soha nem ismerjük meg Dobó Kata vagy Horkay Péter nevét - mindketten itt debütáltak, ugyanis - és itt meg kell még említenem Demjén Noémit is, aki az egyik főkaraktert, Zsófit alakította - ő az, aki a seprűvel táncol a lentebbi klipben).
4. Ebben a sorozatban igen is, még a "rögmagyarvalóság" bemutatása is szórakoztató.
5. Mindezek ötvözetéből olyasmi született, amely annyira egyedi, hogy bárhol máshol a világon elképzelhetetlen lenne - és ezt most a jelenség lehető legpozitívabb értelmében hangsúlyoznám.
Alapszitu
Minthogy, ahogy már említettem, az "Éretlenek" médiatörténeti jelenség, a hatása is hasonló volt annak idején, mint ami kijár egy médiatörténeti jelenségnek. Azt nem mondanám, hogy az utcák gyakorlatilag kiürültek, amikor ezt sugározta a televízió, de hogy a nyolc és huszonkét év közötti korosztály tagjai nem igen voltak fellelhetőek a város közterületein, az biztos.
S bár a karakterek, ha valódiak lettek volna, nagyot néztek volna ezen a mondatomon, de az "Éretlenek" kétségtelenül nagyon megtalálta egy generáció életérzését és jól ábrázolta az időszak posztszocialista-félkapitalista, felemás társadalmi struktúráját, .
Az "Éretlenek" valahogy működött, valahogy gördülékenyen zajlott, mint maga az élet, ami soha nem ér rá várni meg lírázni.
A sorozat tanulsága nagyjából ebből is tevődött össze, vagyis, hogy ami él, az mozog, és, hogy az United dalszövegét idézzem, "aki nem speed, nem is él"...
Ennek a hallatlanul összetett erkölcsi igazságnak a nevében nyerték el méltó jutalmukat vagy büntetésüket a karakterek - pont azért röhögünk pl. nagyokat Angol Bandi bácsi (Harkányi Endre) bénázásain, mikor is teszem azt távcsövével kukkolja a szemközti házakat, mert ő már nem "speed", vagyis nem része az életnek...
Azt hiszem, ez az egyik legösszetettebb tanulság, amit tinisorozatból valaha is le lehet szűrni (kivéve az első három helyezettünket, ahol csak néz az ember, mint az a bizonyos Rozi, a moziban), bár azt hiszem, ennek a tanulságnak az öregek nem nagyon örülhetnek...
How I met this series?
Bár még igencsak kicsit nőttem ki a földből, de anno én is néztem a sorit, mikor először leadták - aztán még többször ismételték - legutóbb kb. két éve.
Arra, amit itt most összeírtam, akkoriban jöttem rá.
Miért és kinek érdemes megnézni?
Hát, sztem annak aki kellőképpen "speed" hozzá...
Mindentaszemnek
S hogy mit is jelentett 1995-ben speednek lenni?
Nos, ezt a fílinget sztem tökéletesen leveszi a sorozat főcímdala, aminek klipje itten következ (megj: nem szeretem az Első Emeletet - ugye a szám ennek a nyolcvanas évekbeli magyar bandának az énekesének munkája):
A kilencvenes évek közepén vagyunk: egy olyan korban mikor még csak két adó van Magyarországon és mindkettő közszolgálati - többet is be lehet fogni, de azok nem magyar nyelvűek.
Ez, a maihoz képest szinte ártatlan világ szülte azt a "tinisorozatot", amely bizony a 12-es lista igen előkelő hetedik helyére került.
Hogy miért?
Talán mert a spontaneitása és a keresetlen bája minden One Tree Hilles megfontoltságon, Gossip Girlös stylist- és eyecandy-mennyországon és Greek-es patikamérlegen túltesz.
Az "Éretlenek" című szösszenet ugyanis a maga huszonhat részével (ez tulajdonképpen két évadot jelent) túltesz sok monstre méretű tinisorozaton, éppen azért, mert annyira egyszerű, hogy az már nagyszerű.
A sztori egy budapesti utca, és a benne található videotéka körül forog, s ha nem épp a magyar rögvalóságot ábrázolja erőteljesen (ld. gyerekpornókazettát találnak a tékában c. fejezetet), kb. leginkább a francia "Első..." ill. "Második csók" c. kilencvenes évek eleji opusokra emlékeztet (rövid leírását ld. a tini-műfajt ecsetelő kis postban) , nélkülözve annak már-már mesterkélt báját és élénk-világos képi világát.
A sorozat több epizódja élénken emlékeztet a távoli francia rokonra - pl. xy azt állítja, hogy nyert a lottón és ebből vette új mociját, miközben a környéken kiraboltak egy üzletet , ami több, mint gyanús- s persze aztán kiderül, hogy nem xy a bűnös, pedig eleinte úgy hitték.
Aztán a sorozat ellő jópár tinisorozatos klisét is - úgy tűnik, mintha az alkotók már igencsak kifelé kacsingattak volna a sztori összehozásakor - 95-ben már tehették is - mondjuk. Ilyen pl. a kamaszkori terhesség - amiről aztán kiderül, hogy csak vaklárma volt (nem baj, mert ez utóbbit is ellőtték már párszor a széria kitalálása előtt).
Ezek után felmerül a kérdés: nem is olyan monstre, nem is olyan agyafúrt módon kitalált, sőt, még ami klisét lehalászhatott jó outsider módjára, azt le is halászta - magyar rögvalóság meg a Szomszédok óta - brrr... - szóval akkor mit keres a 12-ben, ráadásul ilyen előkelő helyen?
1. Nos, mint már írtam volt a sori bája keresetlen, nem pedig jól megfontolt üzleti érdekeken alapul.
2. Az Éretlenek igazi retro-paradicsom - azt hiszem, a kilencvenes éveket már minden előzetes fejvakargatás és hümmögés nélkül nevezhetjük retro-nak. De más világtájakkal szemben, nálunk a retro is olyan ártatlan és gyermeki, hogy nem csak mindig helye van a nap alatt, de meg is érdemli azt.
3. Az Éretlenekben keresetlenül is megvan a műfaj minden eleme, amit igazán szeretünk. A szerelmi bonyodalmakról az írók, a jó karakterekről a színészek (közülük is inkább az öregebbek, így pl. Harkányi Endre vagy Törőcsik Mari, és a középkorúak, pl. Máté Gábor) gondoskodnak, és eyecandy is akad (ne felejtsük el, hogy ha nincs ez a sorozat, lehet, hogy soha nem ismerjük meg Dobó Kata vagy Horkay Péter nevét - mindketten itt debütáltak, ugyanis - és itt meg kell még említenem Demjén Noémit is, aki az egyik főkaraktert, Zsófit alakította - ő az, aki a seprűvel táncol a lentebbi klipben).
4. Ebben a sorozatban igen is, még a "rögmagyarvalóság" bemutatása is szórakoztató.
5. Mindezek ötvözetéből olyasmi született, amely annyira egyedi, hogy bárhol máshol a világon elképzelhetetlen lenne - és ezt most a jelenség lehető legpozitívabb értelmében hangsúlyoznám.
Alapszitu
Minthogy, ahogy már említettem, az "Éretlenek" médiatörténeti jelenség, a hatása is hasonló volt annak idején, mint ami kijár egy médiatörténeti jelenségnek. Azt nem mondanám, hogy az utcák gyakorlatilag kiürültek, amikor ezt sugározta a televízió, de hogy a nyolc és huszonkét év közötti korosztály tagjai nem igen voltak fellelhetőek a város közterületein, az biztos.
S bár a karakterek, ha valódiak lettek volna, nagyot néztek volna ezen a mondatomon, de az "Éretlenek" kétségtelenül nagyon megtalálta egy generáció életérzését és jól ábrázolta az időszak posztszocialista-félkapitalista, felemás társadalmi struktúráját, .
Az "Éretlenek" valahogy működött, valahogy gördülékenyen zajlott, mint maga az élet, ami soha nem ér rá várni meg lírázni.
A sorozat tanulsága nagyjából ebből is tevődött össze, vagyis, hogy ami él, az mozog, és, hogy az United dalszövegét idézzem, "aki nem speed, nem is él"...
Ennek a hallatlanul összetett erkölcsi igazságnak a nevében nyerték el méltó jutalmukat vagy büntetésüket a karakterek - pont azért röhögünk pl. nagyokat Angol Bandi bácsi (Harkányi Endre) bénázásain, mikor is teszem azt távcsövével kukkolja a szemközti házakat, mert ő már nem "speed", vagyis nem része az életnek...
Azt hiszem, ez az egyik legösszetettebb tanulság, amit tinisorozatból valaha is le lehet szűrni (kivéve az első három helyezettünket, ahol csak néz az ember, mint az a bizonyos Rozi, a moziban), bár azt hiszem, ennek a tanulságnak az öregek nem nagyon örülhetnek...
How I met this series?
Bár még igencsak kicsit nőttem ki a földből, de anno én is néztem a sorit, mikor először leadták - aztán még többször ismételték - legutóbb kb. két éve.
Arra, amit itt most összeírtam, akkoriban jöttem rá.
Miért és kinek érdemes megnézni?
Hát, sztem annak aki kellőképpen "speed" hozzá...
Mindentaszemnek
S hogy mit is jelentett 1995-ben speednek lenni?
Nos, ezt a fílinget sztem tökéletesen leveszi a sorozat főcímdala, aminek klipje itten következ (megj: nem szeretem az Első Emeletet - ugye a szám ennek a nyolcvanas évekbeli magyar bandának az énekesének munkája):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése